Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

közigazgatási Döntvénytár. 297 5. §-a értelmében nagykorúvá vált árva után a nevelési járulék csak akkor nem állapítható meg, ha ebből a foglalkozásból eredő jövedelem az évi 600 K-át eléri vagy meghaladja. Minthogy pedig az özvegy helyhatósági bizonyítvánnyal igazolta, hogy nevezett leányának iparüzlete az 1912. év végén megszűnt és azóta nevezettnek semmitéle üzlete vagy más ipara nincs: ennélfogva az ítélet értelmében kellett határozni. 320. A kerületi pénztárak illelményszabályzatainak jogérvényessége. (Országos Munkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító pénztár 1915. évi 27,059. sz.) Tudomásulvétel végett közöljük összes helyi szerveinkkel a magyar kir. Kúriának mint felülvizsgálati bíróságnak f. évi szeptember hó 23-án P. II. 4643/1915. sz. a. hozott következő ítéletét: A m. kir. Kúria az alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja és ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a fellebbezési bíróság ítéletében a perköltség fizetésére meghatározott teljesítési idő alatt a felperesnek 60 K felülvizsgálati eljárási költséget megfizessen; egyúttal kimondja, hogy a teljesítési idő alatt a végrehajthatóság tekintetében a moratóriumleloldó s az erre vonatkozóan kiadott eljárási rendeletnek a rendelkezései megfelelően alkalmazandók. Indokok: Előre bocsátja a m. kir. Kúria, hogy az Áll ami Mnnkásbiztosítási Hivatal az alperesnek a perbeli képviseletére nem jogosult; mert az 1907:XIX. t.-c. 176. § a az Állami Munkásbiztosílási Hivatalt csak az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnak a perbeli képviseletére jogosítja fel. A fellebbezési bíróság ítéletében előadott és megtámadás hiányában a Pp. 534. §-a értelmében már ezért a felülvizsgálatnak alapjául szolgáló tényállás idetartozó része szerint felperesnek az alperesnél állandó tisztviselői minőségben, rendszeresített fizetéssel alkalmazott fia az 1914. évi általános mozgósításkor történt hadbavonulása alkalmával az alperessel is közölt és ezáltal jóváhagyólag tudomásul vett azt, a hadban létei tartamára terjedő megbízást adta a felperesnek, hogy ez az említett fia számára fizetését az alperestől vegye fel; az alperes pedig eme megbízásnak megfelelően a felperes fiának 1914. augusztus 1-től 1915. január 31-ig terjedő időre járó fizetését havonként ki is adta a felperesnek; 1915. február 1-én azonban alperes, a (elperes jelenleg hadban álló fia fizetésének a kiszolgáltatását megtagadta.