Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

közigazgatási Döntvénytar Indokok: Panaszos a t-i pénzügyigazgatósághoz benyújtott panaszában az ellen szólal fel, hogy kivetés nélkül végrehajtást vezettetett ellene a községi elöljáróság oly községi adók miatt, amelyek más egyénre vannak kivetve. S míg egyrészről ez ellen a végrehajtási szabálytalanság ellen szólal fel és az eljárás megsemmisítését s a végrehajtás elkerülése végett létéibe helyezett összegnek visszautalványozását kéri, másrészt a törvényellenesen intézkedő közegeket az okozta költségeknek megfizetésében kívánja marasztaltatni. A pénzügyigazgatóság hatáskörét nem állapította meg és az ügyet illetékes elintézés végett a vármegye alispánjához lette át. Ez ellen a határozat ellen fellebbezéssel élt panaszos a vármegye közigazgatási bizottságához és vitatta, hogy ebben a pénzügyigazgatóság bír hatáskörrel, kérte a pénzügyigazgatóság hatáskörének megállapítását és hogy a közigazgatási bizottság őt érdemleges határozat hozatalára utasítsa. A közigazgatási bizottság a fellebbezést elutasította. A bíróság a panasz folytán, az ügyet érdemi intézkedések végeit T. vármegye alispánja elé utasítja. Az iratokhoz csatolt adókimutatásból ugyanis kétségtelen, hogy a kérdés községi adók körül iorog. A magyar királyi pénzügyminiszternek, a törvény alapján kibocsátott, 50,000/913. P, M. számú, a közadók kezelésére nézve érvényben levő törvények és szabályok hivatalos összeállítása címén kiadott körrendeletének 3. §-ából világos, hogy a pénzügyigazgatóság hatásköre általában a kincstári követelések körére terjed ki. Helyesen tagadta meg tehát a pénzügyigazgatóság a panasz tárgyában hatáskörét, miután ebben az esetben nem állami adókkal kapcsolatosan behajtott, hanem tisztán a közigazgatási hatóság felügyelete alatt álló köztartozás behajtásáról van szó. És az 1886 : XXIÍ. tc. 139. §-a azon kijelentésének, hogy a községi adók behajtására az 1883 : XLIV. tc. rendelkezései irányadók, nem lehet az az értelmezése, hogy a közigazgatási hatóságok felügyelete alatt álló községi adók dolgában a pénzügyigazgatóságra kívánt a behajlás kérdéseiben hatáskört átruházni, hanem megfelelő értelmezéssel annak a törvényszakasznak csak azt a célzatot tulajdoníthatjuk, hogy a behajtás módozatai tekintetében rendelte az 1883 : XLIV. (most már az 1909 : XI. tc.) szakaszait megfelelően alkalmazandónak, illetve követendőnek. És annál inkább is erre a következtetésre kellett jutnia a bíróságnak, mert az 1896 : XXVI. tc. 11. §-a, az ugyanezen tc. 34. §-ában körülírt községi póladók kérdéseit a közigazgatási