Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

290 Közigazgatási Döntvénytár. által 357/5946/1909. sz. a. jóváhagyott szervezési szabályrendeletének 17. §-a szerint a községi elöljáróság áll: «a községi előljárósági ülés tagjaiból — továbbá a segéd- és kezelőszemélyzet tagjaiból mint hivatalnokokból)). A vármegye törvényhatósági bizottsága megtámadott határozatával a szakasznak azt a részét ((továbbá a segéd- és kezelőszemélyzet tagjaiból mint hivatalnokokból)) azért, mert törvénybe ütközik, az 1886: XXII. tc. 27. és 28. §-ai alapján megsemmisítette. A m. kir. belügyminiszter a község által emialt beadott panaszt a bírósághoz áttette. A panasznak helyet adni nem lehetett, mert: az 1886: XXII. tc. VI. fejezetének rendelkezései szerint a községi elöljáróság, az elöljárók, a képviselőtestület közgyűlésének fenntartott ügyektől eltekintve, a községi közigazgatás vezetésére vannak hivatva s halósági jogokat gyakorolnak. Következik ebből, hogy a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait, vagyis azokat az alkalmazottakat, akik ezen minősítés alá vonandók, az elöljárók közé sorozni nem lehet. A törvény az elöljárókat a segéd- és kezelőszemélyzettől kifejezetten és következetesen megkülönbözteti (72., 77., 81., 85-90. §.)• A szabályrendeletnek megsemmisített elvi általános jellegű rendelkezése tehát a törvénybe ütközik. Más kérdés az, hogy nagyközség elöljáróságára is alkalmazhatók-e és mennyiben a törvény 63. §-ának 2. bekezdésében a rendezett tanácsú városokat illetőleg foglalt rendelkezések. Az ott említett, a helyi igények szerint rendszeresített más tisztviselők alatt különben helyesen csak olyanok érthetők, akik valamely közigazgatási szak önálló ellátására hivatottak s mint ilyenek a segéd- és kezelőszemélyzethez nem sorozhatok. A vitás kérdés keretén kívül esik az is, hogy a szabályrendelet 152. §-ában felsorolt alkalmazottak törvényszerűen soroztattak-e a segédszemélyzet sorába. A panasznak ezek szerint törvényes alapja nincs. 314. Hivatalszolgai állásból dijnokká felfogadott egyén a szolgai minőségében addig élvezett családi pótlékra való igényét nem veszti el. (Közigazgatási bíróság 5859/1914. K. sz.)