Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 279 E tényállásból nyilvánvaló, hogy vádlott és Gy. J. között munkaadó-alkalmazotti viszony létesült s így vádlott nevezett alkalmazottja munkába lépését és munkából való kilépését a kerületi munkásbiztosító pénztárnál bejelenteni tartozott volna. Ezzel szemben el nem fogadható a másodfokú felmentő ítélet abbeli indoka, hogy Gy. J., mivel iparigazolvánnyal bírt, a vádlottal szemben önálló vállalkozónak minősítendő. Az önálló vállalkozói minőségnek ugyanis nem a munkavállalónak iparigazolvánnyal való bírása, hanem az a leglényegesebb ismérve, hogy a munkavállaló az elvállalt munkát saját vagyoni és üzemi kockázatára végezze. Nyilvánvaló azonban, hogy Gy. J. akkor, amikor vádlottnál előre kialkudott 4 korona napibér mellett munkát végzett, semmiféle vagyoni kockázatot nem viselt, tehát önálló vállalkozónak nem minősíthető és pedig annál kevésbé, mert a napibér melleit való munkavállalás a munkaidő, munkahely és munkabeosztás tekintetében a munkavállalónak a munkaadóhoz való oly alkalmazkodását teszi szükségessé, mely bizonyos, a szolgálati viszonyhoz hasonló alárendeltséget von maga után. De téves vádlottnak az a védekezése is, hogy Gy. J- azért nem esett bizlosítási kötelezettség alá, mert iparigazolvánnyal bírt. Ha ugyanis az 1907. évi XIX. t,-c. u2. §-ának második bekezdése még akkor is biztosításra kötelezetteknek mondja ki a más iparűzők megbízásából és azok számlájára saját műhelyükben ipari munkával foglalkozókat, vagyis az úgynevezett otthoni munkásokat, ha ezek a nyers- és segédanyagokat maguk szerzik be, s mellékesen saját számlájukra is dolgoznak, vagyis, ha iparigazolvánnyal bírnak is, mi kétség sem férhet ahhoz, hogy a vádlott műhelyében kizárólag a vádlott számlájára s a vádlott nyersanyagával és munkaeszközeivel, napibérdíjazás mellett dolgozó alkalmazott biztosítási kötelezettség alá esik, tekintet nélkül arra, van-e iparigazolványa. Ezeknél íogva kellett a rendelkező rész értelmében határozni. 300. Droguistáknak azon cselekménye, hogy gyógycélokra használt szereket jogosítvány nélkül árúsított,a Kbtk. 93. §-ába ütköző kihágást képez. E cselekmény elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (Belügyminiszter 1914. évi 7785. sz. határozata.) R. K droguista ellen, 1. gyógycélokra használt szereknek jogosítvány nélküli árúsítása miatt, °a Kbtk. 93. §-a alapján, 2. 111,005/894.