Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

278 Közigazgatási Döntvénytár. Annak eldöntése szempontjából, vájjon nevezett önálló vállalkozó és munkaadó volt-e, avagy csak akkordmunkások vezetője, megvilágítandó, kitől és minő feltételek mellett vállalja el Zs. P. a falverést, ki fogadta íel a falveréshez a munkásokat? kinek, tulajdonát képezték a munkaeszközök? s viselt-e a falverési munkákból kifolyólag Zs. P. valami vagyoni kockázatot? Az az eddigi eljárás során is már kellő szabatossággal felderített tény, hogy Zs. P. a falverésért kapott átalányösszeget társaival teljesen egyformán osztotta meg, azt valószínűsíti ugyan, de teljesen nem igazolja, hogy nevezett a falverési munkák elvállalásából kifolyólag semmi vagyoni vagy üzleti kockázatot nem viselt, tehát önálló vállalkozónak nem, hanem pusztán a falverést végző munkáscsoport vezetőjének tekintendő. 299. Biztosításra kötelezett üzemben alkalmazotti viszonyban állónak biztosítási kötelezettségén nem változtat az a körülmény, hogy az alkalmazottnak iparigazolványa van. (Kereskedelemügyi miniszter 1915. évi július hó 16-án35,460. sz. Sz. város tanácsának.) A város tanácsának 1914. évi október hó 22-én 680/914. sz. a. hozott s az elsőfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet megváltoztató másodfokú ítéletét, melyben M. M. szűcsmester, sz—i lakost a Gy. J. munkábalépése és munkából való kilépése bejelentésének elmulasztása által elkövetett ésaz 1907. évi XIX. t.-c. 187. §-ának a) pontjában meghatározott kétrendbeli kihágás vádja és következményeinek terhe alól fölmenti, a panaszos részéről törvényes határidőben beadott fellebbezés következteben felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet megváltoztatom s az 1914. évi július hó 21-én 3132/914. sz. a. hozott elsőfokú rendőri büntetőbírósági ítéletet, melyben M. M. az 1907. évi XIX. t.-c. 187. §-ának a) pontjában meghatározott kétrendbeli kihágás miatt 2 + 2 korona pénzbüntetésben, behajthatatlanság esetén megfelelő elzárásban marasztaltatott, — érvényre emeltem. Indokok: Vádlott beismerése, valamint a tanúként kihallgatott Gy. J. tanúvallomása alapján ez ügyben az nyert megállapítást, hogy Gy. J., aki egyébként iparigazolvánnyal bíró szűcsmester, mivel önállóan munkát vállalni nem tudott, 4 korona napibér mellett munkába lépett vádlotthoz.