Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

254 Közigazgatási Döntvénytár. együtt megsemmisítem, mert sem a közigazgatási bizottság, sem pedig az alispán nem illetékesek a katonai karhatalmi költségek megtérítése kötelezettségének kérdésében határozni. Ugyanis, minthogy a szóban levő karhatalmi költségek viselési módja felől sem törvény, sem általános érvényű kormányrendelet nem intézkedik, ennélfogva az ezen költségek iránti felelősség megállapításának kérdésében részint a gyakorlat, részint pedig az 1896. évi XXVI. tc. 37. §-a irányadó. A gyakorlat szerint az említett törvény életbelépésének napjáig ezen költségek megtérítése iránt első és végső fokon a belügyminiszter intézkedett s intézkedése ellen fellebbvitelnek helye nem volt. E gyakorlat azonban a fent megjelölt törvényszakasz alapján részben megváltozott. Ugyanis annak alapján, a belügyminiszternek azon intézkedése ellen, melylyel a karhatalmi költségeknek az egyesek, községek vagy törvényhatóságok által való megtérítését rendeli el: közigazgatási bírósági eljárásnak lévén helye, ezen ügyekben 1897. évi január hó 1. óta az érdekeltek bírósági panasza esetén végső fokon a m. kir. közigazgatási bíróság dönt. A törvény ezen rendelkezésének és a régi gyakorlatnak összevetéséből nyilvánvaló, hogy az alsóbbfokú hatóságok, a szóban levő költségek megtérítési kérdésében határozni f eddig illetékesek nem voltak s most sem azok. Mindezeknél íogva az alsóbbíokú hatóságok által a jelen ügyben hozott véghatározatok az 1901. évi XX. tc. 3. §-a alapján megsemmisítendők voltak. A tárgyalási iratokat további megtelelő eljárás végett, azzal küldöm vissza, utasítsa a közigazgatási bizottság a vármegye alispánját, miszerint az érdekelt községek meghallgatása mellett szabatosan állapítsa meg és ide jelentse be, hogy a szóban levő katonai karhatalom mely község területén és érdekében, minő munkát teljesített s hogy ahhoz képest, a helyi viszonyokra és munkabérekre való figyelemmel, az ezen alkalommal felmerült 1150 89 K karhatalmi költségből az érdekelt községek közül, külön-külön mely község, aránylagosan mennyi költség viselésére volna kötelezendő. 271. Szappangyáraknak, melyek faggyút vagy halzsirt dolgoznak fel, tulajdonosai bűz terjesztése miatt csak akkor vonhatók felelősségre közegészségügyi kihágás miatt, ha beigazolást nyer, hogy a bűz nagyobb, mint amely az üzem természetével bír.