Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. 185 . (Földmívelésügyi miniszter 87,455/1913. számú leirata.) A tanácsnak folyó évi augusztus 12-ikén tartott ülésén 1789/913. szám alatt kelt felterjesztésére értesítem, hogy R. Rezső kihágási ügyében hozott 47,703. XII/2. sz. ítéletem érvényét fenntartom. Ez ítélettel szemben támadt aggályaira nézve pedig megjegyzem, hogy a szóbanforgó ítéletemben érvényesült felfogás a vezetésem alatt levő minisztérium által eddig követett joggyakorlattal nem ellenkezik. Az ugyanis, hogy hamisított tej forgalombahozataláért minden körülmények közölt a tejgazdaság tulajdonosát kell büntetni, általános jogelvként nem állítható fel, hanem minden egyes esetben a fennforgó konkrét körülmények alapján bírálandó el, hogy kit (kiket) terhel a felelősség: a tejgazdaság tulajdonosát-e, vagy azt az alkalmazottját-e, akire a tejgazdaság vezetését rábízta és aki azt felelősség mellett tényleg vezeti is. Ez a felfogás hivatali elődeim ítéleteiben is megnyilvánult és ezen kérdésben állást foglaló ítéletek egy részében a lejgazdaság tulajdonosa, más részében pedig annak tényleges vezetője maraszlaltatolt el aszerint, amint a konkrét eset speciális körülményeinek mérlegelése alapján a fennálló törvényes rendelkezések értelmében igazságosnak mutatkozott. (Példakép hivatkozhatom hivatali elődömnek 14,541/908. sz. a. a székesfőváros közigazgatási bizottságához intézett ítéletére, melyben a gazdatiszt felelőssége állapíttatott meg.) Az 1895 : XLVI. tc. alapján lefolytatandó kihágások elbírálásánál ugyanis a Btk.-ben, valamint a Kbtk.-ben lefektetett általános jogelvek is figyelembe veendők. A Kbtk. 27. §-a pedig világosan megmondja, hogy az alkalmazottak által elkövetett büntetendő cselekményekért a gazda feltétlenül csak akkor büntethető, ha az illető különleges jogszabályok idevonatkozólag tehát az 1895 : XLVI. tc. és az ennek alapján kiadott rendeletek, ezt előírják. Ily előírást azonban ezek a jogszabályok nem tartalmaznak, ezért minden egyes terményhamisítási kihágási ügyben külön kell megállapítani az alanyi tényálladékot. Az idézett 1895: XLVI. tcikk alapján a kihágás tárgyi tényálladékát képezi idevonatkozólag a hamisítás és a hamisított termény stb. forgalombahozatala, hogy azonban ezen deliktumok elkövetésével terheltek az elbírálás tárgyát képező esetben büntethetők-e vagy sem, az a Kbtk. 26. és 28. §-a alapján bírálandó el, azaz megállapítandó, hogy a — jelen esetről szólva — hamisított árú forgalombahozatalával terhelt egyén mint tettes avagy részes, szándékosan vagy gondatlanul járt-e el. Ha a szándékosság beigazolva nincs (pl. a szóbanforgó esetben), a gondatlanság megállapítása beható mérlegelést igényel, melynél az életviszonyok is figyelembe veendők, így a gazdától nem követelhető meg az, hogy ő a tejgazdaságban lakjék, minden fejésnél ott legyen stb., mert ezt az élet-