Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

84 Közigazgatási Döntvénytár. 78. Árveréseknél rendőri segély igénybevétele. (Belügyminiszter 1914. évi 180,400. sz. határozata.) A. vármegye alispánjának. Másodfokú véghatározalát, amellyel a v—i járás főszolgabírája által elsőfokon hozott véghatározat helybenhagyásával a T. A. v—i kir. közjegyző és dr. S. J. a—i ügyvéd mint a felperes jogi képviselője által a G. J. csődtömege ellen D. Gy. érdekében folyó évi március hó 5-ére kitűzve volt, de a csődtömeg gondnoka állal erőszakkal megakadályozott árverés loganatosíthatása céljából kért csendőri karhatalom, — helyesen rendőri segédlet — kirendelését megtagadta, dr. S. J. ügyvéd felülvizsgálati kérelme folytán felülvizsgálván: azt az annak alapjául szolgáló elsőfokú véghatározattal együtt megsemmisítem, mert törvényt sértenek. Ugyanis a kir. közjegyző akkor, amidőn valamely hozzáforduló magánfél megbízásából hivatalos hatáskörébe eső cselekményt végez: hatósági közeg, akit ily esetekben való funkcióra a jog egyszersmindenkorra szóló általános felhatalmazással rendel ki. A csődtömeggondnok pedig nem hatósági közeg, hanem csak a közadós vagyonának bíróilag kirendelt kezelője és képviselője (1881. évi XVII. tc. 100. §.), akinek jogait és kötelezettségeit a törvény szorosan körülírja és az itt szóban levő kérdésben is részletesen szabályozza (kereskedelmi törvény 307. §. és a csődtörvény 52. és 115. §-ai). Az említett és az azokkal kapcsolatos jogszabályokból nyilvánvaló, hogy azon esetben, ha a csődtömeghez tartozó ingó vagyonon — miként a jelen ese ben is — zálogjog áll fenn, a tömeggondnoknak nem áll jogában az abból való kielégítés elé akadályokat gördíteni, hanem csak arra jogosúlt, hogy az illető ing k leltározása és felbecslése útján a csődtömeg érdekeit az esetleges vételárfölösleg tekintetében megóvja. Ebben az esetben is tehát a tömeggondnoknak semmi jogos oka nem volt arra, hogy a zálogtárgyúi szolgáló ingók elárverezését megakadályozza; jelesül nem volt joga az árverésnek ellenszegülni azon az alapon, hogy annak megtartása a királyi járásbíróság hatáskörébe tartozik. Minthogy azonban a közjegyző közbenjöllével foganatosítandó árverés körüli eljárást sem a kereskedelmi törvény, sem a kir. közjegyzőkről rendelkező törvények vagy más jogszabályok kifejezetten nem szabályozzák : ezért az eljárásra megfelelően alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek más magánjogi követelés behajtását célzó árverésekre nézve fennállanak. Alkalmazni kell ehhez képest az 1881, évi JX tc. 32. § át is, amelynek \. bekezdése szerint