Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Ili Közigazgatási Döntvénytár. előző betegsegély kimerítése után nyolc héten át keresetképes volt. Igénylő törvényes határidőn belül előterjesztett fellebbezésében tévesnek jelentette ki azt a feltevést, hogy ő házaló asztalosságot folytatolt, mert a tárgyaláson ismételi kijelentése szerint a máv. alkalmazásából történt kilépése óta semmitéle munkát rendszeresen nem folytat és munkaviszonyba nem lépett. Egyébként tagsági jogosultságát arra alapította, hogy a pénztár őt önkéntes lagjául felvette s amennyiben a járulékokat igénylő a husz heti betegsegélyezés lejárta után ismét rendesen befizette és a pénztár azt elfogadta, a törvény 60. §-ának harmadik bekezdése értelmében a betegsegélyezési igény fennállott. A bíróság azonban ez érvelést nem találta elfogadhatónak. Mindenekelőtt nem áll helyt az a tényállítás, hogy igénylő az Országos Pénztárnak önkéntes tagja volt; mert ilyen tagságot csak a törvény 7. §-ában körülírt feltételek fenforgása esetén szerezhetett volna. Már a pénztár jelentése szerint igénylő önkéntes tagul be nem jelentetett és ilyen tagul felvétele meg nem történt. A perbeli ügyállás szerint igénylő nem volt önkéntes tag, hanem a máv. üzemében történt alkalmaztatása révén biztosításra kötelezettség hatálya alá tartozott olyan tag, aki a munkaviszony megszűntével a járulék továbbfizetése útján tagsági minőségét a T. 60. §-ának utolsó bekezdése értelmében fentartotta. Ezek után az eldöntendő kérdés az volt, hogy igénylő jelzett tagsági minősége fenmaradhatott-e a betegsegélyezés teljes kimerítése után, annak dacára is, hogy saját előadása szerint többé munkaviszonyba nem lépett és 'ényleg munkát sem vállalt ? Továbbá a tagsági minőség fentartását eredményezte-e az, hogy a betegsegélyezés teljes kimerítése után igénylő a járulékokat tovább fizette és tőle azokat a pénztár eliogadta? Újabb igényjogosultság megszerzése hiányában pedig a T. 64, §-a értelmében újabb betegsegélyezésre való igény meg nem nyílt. Ilyen igényre nem nyújt alapot az sem, hogy a pénztár az igénylő által folytatólag fizetett járulékokat tovább is elfogadta; mert a járulékfizetéshez kötött igényjogosultságnak egyéb törvényes előfeltételei is vannak, amelyek hiányában a járulékfizetés a tagság megszerzésére nem elegendő. A fent kifejtettek szerint igénylő tagságot csak újabb munkábalépéssel szerezhetett volna s e jogmegállapító tény nélkül a járulék fizetése és elfogadása tagsági jogosultságot nem eredményezhetett. A bíróság e kérdésekben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alapszabályszerű segély teljes igénybevételévei igénylőnek pénztári tagsága megszűnt és elenyészett az a jogosultsága