Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. m sával hozott másodfokú büntető ítélete az 1891. évi XIII. t.-cikk 6. §-ára fektetett részében indokainál fogva helybenhagyatik, az 1884. évi XVII. t.-cikk 157. §-ának a) pontjára alapított része az ítéletnek ellenben a kereskedelemügyi miniszter úr elhatározásához képest megváltoztattatik s terhelt tanoncának megengedett időn túl való foglalkoztatása állal elkövetett és az 1884. évi XVII. t.-cikk 64. §-ába ütköző kihágás miatt behajthatatlanság esetén két napi elzárásra átváltoztatandó 40 K pénzbüntetéssel büntettetik. Az iparlörvényre alapított része az ítéletnek ily módon volt megváltoztatandó, mert a testi bántalmazás miatt az ipartörvény alapján csakis a 71. §. értelmében való szerződéses tanviszony felbontásának lehet helye. 103. Az 1879. évi XXXI. tc. 117. §-a alapján közigazgatási hatóság akkor járhat el: ha az erdei kihágást közbirtokossági erdőben követik el. (Belügyminiszter 1912. évi 6796. sz. határozata.) V. Lázár ellen erdei íalopás miatt az 1897. évi XXXI. tc. 90. §-a alapján folyamatba tett kihágási ügy terhelt fellebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú végzés hozatott: A főszolgabíró elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélet az elsőfokú ítélettel s az azt megelőző eljárással együtt megsemmisíttetik. Az 1879. évi XXXI. tc. 70. §-ának az a rendelkezése, hogy a közös erdőben a közbirtokosok által elkövetett lopás vagy károsítás, ha ezáltal más közbirtokos joga megsértetik, a 69. §-ban meghatározott feltételek mellett szintén erdei kihágás, nem minden közös birtokban álló erdőre, hanem, mivel a törvény világosan csak a közbirtokos által elkövetett károsítást vagy lopást említi, csak a közbirtokossági közös erdőkben elkövetett kihágásokra lévén alkalmazható, a közigazgatási hatóság az 1879. évi XXXI. tc. 117. §-a alapján csak akkor járhat el, ha az erdei kihágást közbirtokossági erdőben követik el és pedig annál is inkább, mert ahol csak egyszerű tulajdonközösség íorog fenn, mint a jelen esetben is, a közös tulajdonosok mindegyikét megilleti és így a közös használat tekintetében közöttük támadható vita a magánjogi útra tartozik. Már pedig a cselekmény elkövetése idejében a terhelt az erdő közös tulajdonosa volt az e részben felkívánt alispáni jelentés szerint és így azt a vitát, hogy mit és mennyit volt jogosítva terhelt az erdőből vágni, magánjogilag kell eldönteni.