Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. 7 azonban a telkek elhatárolására szolgáló kerítés felállítását a tulajdonosok egyike a szomszédjogból merített magánjogi igény alapján követeli: akkor az ügy elbírálása a rendes hatóság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri bíróság 1912. évi 86. számú határozata.) Ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. indokok: Itj. T. S.-né, G. M. és neje n—i lakosok ellen a b—i kir. járásbíróságnál sommás keresetet adott be, melyben előadta, hogy a N. községben levő, tulajdonát képező 119. hrsz. belsőség és az azon lévő 93. sz. ház, valamint az alperesek tulajdonát képező 118. hrsz. belsőség és az azon levő 92. sz. ház szomszédosak és a fennálló szabályrendelet szerint alperesek kötelesek az ő telke felőli oldalon kerítést húzni. Minthogy ezen kötelezettségüknek eleget nem tettek, kérte, hogy alperesek a kérdéses vonalon — az utczától a kert végéig — deszka- vagy sövénykerités felállítására, ellenesetben e czélra fordítandó 300 K tőke megfizetésére köteleztessenek. Alperesek pergátló kifogással éltek azon az alapon, hogy a perindítást meg kell előznie az 1894 : XII. tcz. 34. §-a értelmében közigazgatási uton eszközlendő mesgyemegállapitásnak. Ezt a pergátló kifogást a kir. járásbíróság elvetette, mert az idézett törvényczikk nyilván csak mezei, külső földekre vonatkozik és mert irányadónak fogadta el a hatásköri bíróság 1908/2. számú határozatát. Az érdemi eljárás során tényként megállapittatott, hogy az udvarok közti mesgyevonalon van egy ideiglenesen használható kerítés, a kerti részen azonban kerítés egyáltalán nincsen ; hogy továbbá a vármegyei szabályrendelet 48. §-a értelmében a község belterületén bekeritetlenül egy háztelek sem maradhat és a 49. §-a szerint a kerítést az a tulajdonos tartozik elkészíteni, kinek mesgyevonala a kémény felől esik, a jelen esetben ez a fél: az alperesek. Ezen tényállás alapján a b—i kir. járásbíróság 1911. évi 1911. sz. ítéletével a keresetnek csak részben adott helyt, és alpereseket kötelezte, hogy a kerti részen kerítést állítsanak fel, ellenesetben ennek a czéljára 120 K-t fizessenek, mert a házi kert a belsőség kiegészítő részét képezi s így a szabályrendelet erre is vonatkozik. A b—i kir. törvényszék, mint felebbezési bíróság, a pergátló kifogásoknak helyt adott s a kir. járásbíróság ítéletét feloldotta és a pert megszüntette, mert a vármegyei szabályrendelet 48. §-ában foglalt rendelkezés be nem tartása az 58. §-a szerint kihágást képez, mely fölött a 60. §-a szerint a közigazgatási hatóság bíráskodik; így felperesnek első sorban az illetékes