Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

8 Közigazgatási Döntvénytár közigazgatási hatóság előtt kellett volna ezen mulasztás pótlására alpereseket köteleztetnie, amit felperes tenni elmulasztott. Ifj. T. S.-né ezután a t—i járás főszolgabirájához adta be panaszát, melyben hivatkozott a kir. törvéuyszék végzésére. A főszolgabíró 1912. évi 1298. sz. a. kelt határozatával hatáskörét nem állapította meg, mert a közigazgatási hatóság csakis oly kerítések felállítása iránt intézkedhetik, melyekre közérdekből van szükség, az adott esetben két szomszédos telektulajdonos közös mesgyéjén kéretvén a kerítés felállításának elrendelése, ez a feleknek magánjogi ügye, mely a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. A szomszédos beltelkeknek kerítéssel való elhatárolása közrendészeti szempontból is szükséges lehet ugyan, amikor az elhatárolás iránt a rendőri bíróság hivatalból intézkedik, kétségtelen azonban, hogy ahhoz a tulajdonosoknak a szomszédjogból folyó magánjogi érdekei is fűződnek, amelyeknek érvényesítésétől nem zárhatók el akkor sem, ha — mint ez a fenli tényállásból kitetszően a jelen esetben is történt — a rendőri hatóság közrendészeti érdekből a hivatalos beavatkozást szükségesnek nem találta. Minthogy pedig, ha a tulajdonosok egyike szomszédját a helyhatósági szabályrendeletnek, mint a magánjogok egyik forrásának törvényes korlátain belül és értelmében a telkeik elhatárolására szolgáló kerítés felállítására kéri kötelezni, a szomszédjogból merített magánjogi igényt érvényesít; és minthogy nincs külön törvény, amely ilyen igény elbírálását a közigazgatási hatóság elé utalná, érvényesül az az általános szabály, mely szerint a magánjogi vitás kérdések elbírálása a rendes bíróságok elé tartozik. Mindezeknél fogva a felperes által csak a kerítés felállítása, tehát a szomszédjogból merített magánjogi igény érvényesítése iránt indított jelen kereset elbírálására a rendes bíróság hatáskörét kellett megállapítani. Végül megjegyzi a hatásköri bíróság, hogy téves a b—i kir. törvényszék indoka, hogy a vármegyei szabályrendeletben megállapított kihágási eljárásnak kellett volna a sommás pert megelőzni, mert a kihágási ügy a magánjogi igény érvényesítésénél és a hatáskör eldöntésénél közömbös. 7. Az 1907: XIX. tcz. 50. §. 5. pontja szerint igényjogosult családtag részére gyógyvizek kiszolgáltatása nem igényelhető. (Állami munkásbiztositási hivatal 1912. évi november hó 20-án. P. 96/3/911. sz.) 29. sz. elvi hat.)