Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 69 Az alapszabályok még arról rendelkeznek, hogy a beteg tag a 4 K halálesetenként fizetendő járulékra nézve halasztást kap és az elszegényedés miatt a tagok sorából törölt egyén örököse az ezáltal befizetett pénzt visszakapja. Az alapszabályoknak ezekből a rendelkezéseiből megállapítható, hogy a kérdés alatt levő egyesületek mindegyike az önsegély elvére alapított társadalmi alakulás. Ennek keretében a segélyt az elhunyt tag örököse részére az életben maradt tagtársak esetről-esetre teljesített befizetések által szolgáltatjak s maga az egyesület tulajdonképpen csak a tagok között kötelezőleg fennálló kölcsönös segélyezést közvetíti. Ezek az egyesületek tehát nyilván segélyzőpénztárak. Azon az alapon, hogy az 1883. évi VIII. tcz. 12. §-ában segélyzőpénztárként csak a temetkezési és betegápolóegylet s a rokkant munkásokat és munkások özvegyeit segélyző pénztár van megjelölve, a fent ismertetett és hasonló egyesületeket a segélyzőpénztár fogalmi köréből kirekeszteni nem lehet. Ugyanis a törvény szövegében használt ebből a szóból: «azaz», valamint a névszerint felsorolt egyesületeknek, illetve pénztáraknak egyébként meg nem okolható módon szük körre szorított számából megállapítható, hogy a törvényszakasz felsorolása nem esetszerü (taxatio), hanem példaszerű (exemplificatio). Az 1883. évi VIII. tcz. 12. §-ának rendelkezése alá esnek tehát a segélyzőpénztárak általában és igy akkor is, ha nem szorosan vett temetkezési és betegápoló egyletek, illetve rokkant munkásokat és azok özvegyeit segélyző pénztárak. Ezért nem változtathatja meg a segéiyzőpénztár jellegét az a körülmény, ha a halálozási segély a közönséges temetés szokásos költségeit meghaladja. Az a körülmény, hogy az itt tárgyalt egyesületek mindenikének egyetlen czélja az, hogy tagja elhalálozása esetében az örökösének az egyes tagoktól halálesetenként beszedett járulékokból alakult segélyösszeget fizessen, kizárja azt. hogy az egyesület egyéb biztosítási ügyletekkel is foglalkozhassék. Az pedig, hogy a czél nem vállalkozói nyereségre irányul, nyilvánvaló fent ismertetett alapszabályszerü rendelkezé sekből, különösen pedig abból, hogy a halálozási segélyt tulaj" donképpen nem az egyesület, hanem a tagok esetenként fizetikhogy az egyesület, kamatot, vagy osztalékot nem ád, végre, hogy, az egyesületi alap is a halálozási segély pótlására szolgál. Ezekből világos, hogy az 1883. évi VIII. tcz. 12. §-ának az illetékmentességre vonatkozó feltételei az adott esetben fennállanak. Ezekből az indokokból a döntvény rendelkező része értelmében kellett határozni. Hitelesíttetett 1912 február 17-én.