Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 39 Mivel pedig a miniszteri felvilágosító iratban hivatkozott 1868 : XXXVIII. tcz. 141. § a, mely a kántori működést megengedi, a lelkészi állásnak a tanítóival egyesítését nem tiltja és miután a nevezettnek lelkészszé kineveztetése után a tanítói állásban való maradását, tehát a két állásnak egyesítését, — amint ez már az előadottakban megállapitlatott — minden illetékes iskolai hatóság jogosultnak ismerte el, kifogást ellene egyik sem emelt: meg nem állhatnak azok a miniszteri kijelentések, hogy K. Gy. tanítói alkalmaztatása «a törvény rendelkezésével ellenkezik!) és hogy letkészszé kineveztetésével igazolatlan megszakítás állott be tanítói szolgálatában Igaz ugyan, hogy az 1875. évi XXXII. tczikknek hatályon kívül helyezett 41., illetve az ezen törvényt módosító 1891. évi XLIII. tcz. 11., 12. §-ainak rendelkezéséhez képest az 1875. évi XXXII. tcz. 2. §-a értelmében nyugdíjra jogosított minden tanító köteles az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet kötelékébe lépni s az idézett törvényekben megszabott járulékokat a kötelezett 40 évi szolgálat egész tartama alatt az intézeti alap javára befizetni; igaz továbbá az is, hogy K. Gyula 1887 szept. 1-től 1901 január l-ig nem volt tagja a nevezett intézetnek és ez alatt önként érthetőleg nem fizette az ezt megillető járulékokat ; de rnivel sem a felhívott két törvényczikk, sem más törvény nem rendelkezik abban az irányban, hogy az intézet keretébe tartozó tanitók nyugdíjjogosultsága a tagul való felvételre jelentkezéssel venné csak kezdetét s hogy az ezt megelőzött, az 1875. évi XXXII. tcz. 2. és 1891. évi XLIII. tcz. 2. §-a szerint nyugdíjra jogosító szolgálati idő csupán a késedelmes jelentkezés okából, egyszerűen mellőzendő és a nyugdijintézeli járulékok pótlólag való lerovásának lehetősége kizártnak volna tekintendő ; mivel a nyugdijintézeli járulékok kellő időben való lerovásának elmulasztása a tanítóra nézve már azért sem lehet jogfosztó hatással, miután azoknak beszedését az illetékes iskolaszékeknek tette kötelességévé az 1891. évi XLIII. tcz. már emiitett 12. §-ában, és mulasztás esetén, a tanító nyugdíjjogosultságának érintetlenül hagyásával, birsággal is sújtja a mulasztásban vétkes iskolaszéket : a panaszlott miniszteri rendeletnek utolsó helyen emiitett indoka szintén törvényes alap hiján szűkölködik. Minthogy ezek szerint K. Gyula mint okleveles hitíelekezeti tanító 22 éven 5 hónapon át megszakítás nélkül teljesített tényleges szolgálatot, lelkészi tisztének a tanítói állással való együttes viselésére már kineveztetésével megkapta az egyházi főhatóságtól, mint egyszersmind ((iskolai felsőségtől)) a törvény követelte engedelmet, a két állásnak erről az egyesítéséről az állami tanügyi hatóságok hivatalos tudomással bírtak, ez ellen a vég-