Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. ellátás bekövetkeztéig észrevételt nem tettek, tehát ezt hallgatólag helybenhagyták, sőt a végkielégítésre való igénynek megállapításával a vallás- és közoktatásügyi miniszter a felvilágosító iratban tagadásba vett nyugdíjjogosultságot tényleg elismerte : a panaszlónak az 1875. évi XXXII. tcz. 1. és 2. §a alapján élethosszig járó nyugdíjra való igényét, panasziratában foglalt kérelméhez képest bíróilag megállapítani, a nyugdíjnak az 1891. évi XLIII. tcz. 3. §-a értelmében való kiszabását elrendelni és a panaszlót az 1875. évi XXXII. tcz. 28. és 1891. évi XLIII. tcz. 11—12. §-aiban megszabott nyugdijintézeti járulékok megfizetésére kötelezni kellett 39. A törvényhatósági tiszti ügyésznek a községi virilis névjegyzék összeállitása kérdésében nincs panaszjoga. (Közigazgatási bíróság 1911 jun. 20. 4239/1911. K. sz. A m. kir. közigazgatási bíróság következőleg végzett: A panaszt érdemi bírálat nélkül visszautasítja. Indokok: Panaszló a jelen ügyben a panaszjogot az 1886. évi XXI. tcz. 70. §-a és az 1901. évi XX. tcz. 11. § a alapján kívánja igénybe venni. Az 1896. évi \XVI. tcz. 84. §-a értelmében a közigazgatási biróság előtti eljárásban kétféle panaszjog létezik. A magánpanaszjog, melyet az érdekeltek gyakorolhatnak és a hatósági panaszjog, mely a törvény idézett szakaszában meghatározott esetekben a főispánt, és az ott megnevezett közigazgatási ágak főnökeit illeti meg. A magánpanaszjogot a panaszló ez esetben nem gyakorolhatja, mert vármegyei tiszti ügyészi hivatalos állásában a h—i községi legtöbb adót fizető képviselők névjegyzékének összeállításánál érdekeltnek nem minősiti. Hatósági panaszjogot pedig a törvényhatósági tiszti ügyész részére az 1896: XXVI. tcz. nem állapit meg, miként ezt a magyar királyi minisztériumnak a törvény végrehajtása tárgyában 21973/1896. szám alatt kiadott rendelete 7. §-a világosan is kifejezésre juttatja. A panaszló által panaszjogának igazolására idézett 1886: XXI tcz. 70. §-ának az a rendelkezése tehát, mely a törvényhatósági határozatok ellen a tiszti ügyész részére általában felebbviteli jogot állapit meg, az 1896: XXVI. tcz. 84. §-ával a közigazgatási biróság előtti eljárásban hatályon kívül helyeztetett; s ugyancsak az 1901 : XX. tcz. 12. §-a is kimondja, hogy az előző 11. §., mely egyebek közölt a tiszti ügyész felebbviteli jogáról szól, nem terjed ki azon ügyekre, amelyek végérvényes