Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

36 Közigazgatási Döntvénytár. mélyi pótlék czimén utalványozandó!). Az indítványozott módosítás mindjárt az ülésen elfogadtatván, a bizottsági javaslatnak két pontból álló 7. §-ában második bekezdésül közbeszuratott; a kizárólag fizetés jellegével biró személyi pótlékokra vonatkozó harmadikká lett bekezdés azonban változatlanul hagyatott s a lakbérpótlékról, az elfogadott módosításnak megfelelően, külön sem vétetett föl e törvénybe semminemű rendelkezés, amiből okszerüleg azt kell megállapítani, hogy a 7. §-nak a személyi pótlékok megszüntetésére vonatkozó harmadik bekezdése ugyan mindkét czimen élvezett személyi pótlékra kiterjedő rendelkezésnek tekintendő — ugy azonban, amint az ez indokolás során fentebb már kimondatott, hogy a személyi pótlék megszüntetésének csak azon illetmény emelkedésével van helye, mely illetmény — fizetés vagy lakbér — kiegészítéséül engedélyeztetett. Amint már bekezdőleg előadatott, az 1907. évi XXVI. tcz. életbeléptekor Sz. Edének 160 K személyi pótléka volt lakbér-kiegészítés czimén s a kifejtettek szerint ennek élvezetében kellett maradnia mindaddig, mig lakbérjárandósága nem emelkedett; miután pedig ez, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszternek a panasz kapcsán e bírósághoz intézett felvilágosító irata szerint, csak 1909. évi január hó 1-vel következett be, amidőn a panaszttevő részére a törvényben megszabott 200 K lakbérhez évi 220 K lakpénzpótlék engedélyeztetett, amelybe előbb élvezett ilyen jellegű személyi pótléka immár beleolvadt; miután viszont a közbeesett egy évre jogtalanul vonatott meg tőle : ezért jelen ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. 38. Nincs törvényes akadálya annak, hogy a néptanító iskolai felsőségének engedélyével lelkészi hivatalt vállalhasson. Az ily lelkész tanítótól a törvény szerint beszámilhaió szolgálati ideje után járó ellátás meg nem tagadható. (Közigazgatási biróság 1911 február 15. 4929/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg ítéli: A panasznak helyt ad. K. Gy.-nak élethosszig élvezendő nyugdíjra való jogosultságát megállapítja, ennek a nyugdijának — a végkielégítés megszüntetése mellett — az országos tanítói nyugdijés gyámalap terhére a panaszló által élvezeit, vitássá nem tett illetmények és 1888. évi január hó 1 tői számított szolgálati idő alapul vételével való megszabását és a nyugdíjigény megnyílta-