Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 37 val kezdődő kiszolgáltatását elrendeli; viszont a nyugdíjazottat bíróilag beszámíttatni rendelt szolgálati ideje után az országos tanítói nyugdíj és gyámintézetet törvényszerüleg megillető járulékok és ezek késedelmi kamatainak a vallás- és közoktatásügyi miniszter utasítása szerint eszközlendő megfizetésére kötelezi. Indokok: K. Gy., mint az 1868: XXXVIII. tcz. 133. §-a értelmében képesített tanitó, 1887. évi szeptember hó 1-től működött a görögkatholikus felekezeti elemi népiskolánál A.-ban, ahol — a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszternek a panasz kíséretében küldött felvilágosító irata szerint — 1895. évben a görögkatholikus egyház lelkészévé neveztetett ki anélkül, hogy tanítói működését ennek folytán akár az illetékes egyházi, akár állami tanügyi hatóság részéről bármi változás érte volna, a 44,187/1901. szám alatt kelt miniszteri rendetettel 1901. évi január 1-től számitandólag az országos tanítói nyugdíj és gyámintézet tagjául fölvétetett — kifejezetten mint lelkész tanitó — és mint tényleg működő tanitó tagja maradt is mindaddig, mig a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 107,963/1907. sz. alatt kelt rendelete következtében végelbánás alá vétetett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter imént emiitett felvilágosító irata szerint a panaszlót csupán ez utóbbi, 1901. évi január hó 1 tői 1910. évi márczius hó l-ig terjedő szolgálatának számbavételével méltányosságból részesiti egy évi fizetésének megfelelő végkielégítésben; 1887. évi szeptember hó 1-től 1895-ig, illetve 1901. évi január hó l-ig terjedő szolgálati idejét pedig végellátás szempontjából mellőzendőnek véli azért: mert «a lelkészi és tanitói állásnak egy személyben való egyesítése a törvény rendelkezésével ellenkezik, a lelkész-tanítók törvény szerint rendes tanítóknak nem tekinthetők, a lelkészi alkalmaztatás a rendes tanitói szolgálat megszakításának igazolására az 1875: XXXII. tcz. 8. §-a értelmében el nem fogadható, a tanítónak végellátásra való jogos igénye ezen szolgálatai alapján nem ismerhető el, annál kevésbbé, mert annak idején ezen szolgálatának tartama alatt (1887. évi szeptember 1-től 1900. évi deczember hó 31-ig) az országos tanitói nyágdijntézetbe sem lépett be s így nyugdíjra jogosultságot nem is szerzett. Az 1868 : XXXVIII. tcz. 141. §-ának második bekezdése értelmében a tanitó olyan teendőket, melyek helyben és tanórákon kivül véghezvihetők, az iskolai felsőség előleges engedelmével elvállalhat. Ez a törvényszakasz ilyen elvállalható teendőkül példaképpen csupán a kántoriakat jelöli meg, a lelkészi teendőket illetően említést nem teszen, tehát nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely őt a lelkészi tiszt elvállalásától eltiltaná, mely őt ennek elvállalása esetén tanitói minőségében diszkvalifikálná.