Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 17 igazgatási bizottságok számára 1528/876. sz. a. kibocsátott utasítás 25. §-a, amely azzal a módosítással lett a törvény szövegévé, hogy felebbviteli fórumul a miniszter helyett a bíróság neveztetett meg. Már pedig a tüztávlaton belül szándékolt építkezések megengedésének a feltételeiről az emiitett utasításnak nem ez a szakasza, hanem a 30. §. rendelkezik, amely szakasz pedig ezeket az ügyeket a miniszter hatáskörébe utalja végső fokon. Ebből, de az 1896. évi XXVI. tcz. alapjául szolgált javaslat indokolásából is kitűnik tehát, hogy a törvényhozó a 67. §-ban csupán a szorosabb értelmében vett rendészeti kérdésekben adja meg a panaszjogot s hogy az üzletrendtartás 99. § át is csak annyiban hivta fel, amennyiben ez a szakasz ilyen rendelkezéseket is tartalmaz. Ezt bizonyítja a törvényszakaszban felhívott 102. §-a is az üzletrendtarlásnak, amely szerint a vaspálya alkalmazottjai a 93—100. S-ok alkalmazása körül ((átruházott rendőri hatáskörben)) járnak el: de maga a törvény szövege is, amely a közön ség magatartását tárgyazó szabályaira utal, az üzletrendtartás 93—101. §-ainak s azokra a vitás kérdésekre szorítja a panaszjogot, amelyek a 102. §-ban felsorolt vasúti és a 101. §-ban emiitett közigazgatási hatóságok között merülnek tel a 93—101. |-ok alkalmazása körül. 11 Aki a tokaji boroidék területén kiuül feladott bori engedély nélkül a tokaji boroidék zárt területére beviszi, tekintet nélkül a bor származására es termelési helyére: kihágást köoet el. (A belügyminiszter 1911. évi 609. számú határozata.) M. J. ellen bornak a tokaji borvidékre engedély nélküli bevitele miatt az 1908 : XLVÍI. tcz. 20., 38 és 37. * §-ai alapján folyamatba tett kthágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A vármegye alispánja által a járási főszolgabíró elsőfokú ítéletének megváltoztatásával hozott másodfokú büntető Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik olv kiegészítéssel, hogy a k—i gyógyszerészeknek azon állításával, hogy az ő Ízlésük szerint terhelt által nekik küldött bor nem szamorodni, hanem más fajta bor volt, bebizonyitottnak nem vehető, hogy a kérdéses bor nem a tokaji borvidéken termett. De a kihágás megállapítása nem is attól függ, hogy hol termett a bor, hanem a terhelt azzal követte el a kihágást, hogy a tokaji Közigazgatási Döntvénytár. VI. 2