Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

12 Közigazgatási Döntvénytár. Ezutial eltekintve ugyanis áltól, hogy az országos pénztár igazgatójának a helyi szerv igazgatósági határozatával szemben nyilvánítóit fölfogása a jelen esetben mennyiben helytálló és hogy a szóban levő határozat mennyiben felel meg a törvénynek és törvényerejű szabályoknak, kétségtelen tény az. hogy az országos pénztár igazgatójának az az eljárása, amely szerint a helyi szerv igazgatóságának, egyes betegségi segély kiszolgáltatása tárgyában hozott határozatát felülbírálta és az igazgatóságot uj határozat hozatalára utasította, merőben törvényellenes. Az 1907 : XIX. tcz. 50. §-ának utolsó bekezdése ugyanis a betegségi segélyek kiszolgáltatását a kerületi, illetőleg a 140., 198. §§. értelmében a vállala'i és magánegyesületi betegseeélyző pénztáraknak is hatáskörébe utalja. Ezzel szemben az országos munkásbelegsegélyző és bale^e biztosító pénztárnak az 1907 : XIX. tcz. 100. §. 3. p. érielmében a betegségi segélyekre nézve csak az a jogköre, hogy a biztosítónak segél}ezésének országosan egységes elvek és módok szerint való rendezését teljesítse. Ez a törvényes hatásköri szétválasztás nem engedi meg, hogy az országos pénztár bármely szerve vagy közege a helyi szerv illetékes önkormányzati közegének egjes segélyezési intézkedésébe \agy határozatába oly módon belenyúljon, hogy arra nézve az elintézés érdemére vonatkozó utasítást adjon, vagy éppen a már megtett intézkedésnek vagy meghozott határozatnak hatályon kivül helyezését is elrendelje. Az országos pénztár ilyen utasítása vagy rendelkezése tehát, törvényes alap hiányában, sem az illető helyi szervre, sem az igénylőre nem kötelező és a konkrét segélyezési jogviszonyt egyáltalán nem érinti. Ennek a fölfogásnak a helyességét megerősíti az 1907 : XIX. tcz. 158. §-a is, amely (második bekezdésében) egyfelől az igényjogosultak, másfelől az országos pénztár helyi szervei között az ezek saját hatáskörükben nyujiandó segélyezésekre vonatkozólag keletkező vitás kérdéseket a választott bíróságok hatáskörébe utalja. Ebben a jogállapotban zavart és esetenként az igények kielégítésének késedelmét okozná, ha — amire kifejezett törvényes alap nincs is — az országos pénztárnak beavatkozás engedtetnék a helyi szerv ily tárgyú határozatába. Megtörténhetnék ugyanis, hogy az országos pénztár oly határozal íölülbirálásába bocsátkoznék, amely a törvényes hatáskörrel fölruházott bíróság döntése alá jutott vagy pedig eg)ébként is elodázná a helyi szerv állal jogszerűen elhatározott segély kiszolgáltatásának foganatba vételét. Igaz ugyan, hogy az országos pénztár és helyi szerveinek kölcsönös jogállása tekintetében az 1907: XIX. tcz. 114. §-a értelmében kötelező jogforrás erejével biró országos pénztári alap-