Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 1t lalt álláspontját a pör során csak bizonyos, olt meghatározott tényállásbeli változások esetén módosíthatja. Egyébként mind a kerületi munkásbiztositó pénztár, mind az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatóságának a baleseti kártalanítás tárgyában hozott határozata, az országos pénztári alapszabályok 98. §-a értelmében jogerőre emelkedik, ha eilene jogszerű fóllebbezést be nem adtak. Ugyancsak e §. érielmében mind az egyik, mind a másik pénztár, a baleseti kártalanítás tárgyában hozott határozatát csak azon az alapon módosíthatja, ha ujabb kártalanítási eljárás, vagy ujrafölvétel alapján hoz uj határozatot. Az ujrafölvétel föltételeit pedig az országos pénztár alapszabályainak 101. §-a tüzetesen megállapítja. Ez a szabályozása helyi szervek igazgatóságainak a betegségi biztosítási segélyek tárgyában hozott határozataira nézve mind ezeknek, mind az országos pénztárnak alapszabályaiból hiányzik ugyan ; a felsőbíróság jogi fölfogása mégis az, hogy e szabályok az oki azonosság következtében a joghasonszerüség alapján a helyi szervek igazgatóságainak a betegségi segélyekre vonatkozó határozataira is lényegileg kiterjednek. Jelesül, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár helyi szerveinek igazgatóságai betegségi biztosítási egyes segélyek kiszolgáltatása tárgyában alak lag szabályszerűen hozott határo zataikat csak abban az esetben helyezhetik hatályon kivül, ha a tényállás a segélyezésre kiható módon megváltozott. Ellenben nem helyezheti hatályon kívül az igazgatóság a szóban levő határozatát abból az okból, mert az igazgatóság, illetőleg a határozat meghozatalában részt vevő tagjainak többsége változatlan lényállás mellett is, az előzőtől más meggyőződésre jutott. Ez a fölfogás ugyanis, érvényesülése esetén, az esetről-eselre összeülő igazgatósági tagok véletlenül kialakuló többségének játékává tenné a biztosítottak igényeit és olyan jogbizonytalanságot teremtene, amely a beteg tagok ellátásának egyenletességét és megnyugtató biztonságát megrendítené, ezzel egyszersmind a biztosítás szocziális és hygieniai czéljait jelentékenyen veszélyeztetné. Már pedig a jelen perbeli esetben a kerületi pénztár igazgatóságának első határozatát követőleg nem változott olybá a tényállás, amely jogszerűen megokolta volna, hogy az igazgatóság a már egy ízben határozatával elintézett segélyezési ügyet ujabb határozat tárgyává tegye. Ily változásnak tekinteni azt a tényt sem lehet, amely szerint az országos pénztár igazgatnia a kerületi pénztár igazgatóságának határozatát törvényellenesnek nyilvánította és az igazgatóságot uj határozat hozatalára utasította.