Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

10 Közigazgatási Döntvénytár igényi elutasította és pedig azzal a megokolással, amely szerint igénylő tartozott volna magát a gyulai szanatóriumban gyógy kezeltetni, amit igénybe nem vévén, az itteni gyógykezelés költségeinek megfelelő összegű segélyre csak abban az esetben tarthatna jogszerűen igényt, ha oly gyógyintézetet vett volna igénybe, amelynek kezelése megfelel a gyulai szanatórium nyújtotta gyógykezelésnek. Ezt azonban igénylő nem igazolta. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal az igénylő másodfokú föllebbezését és az ezen uton tovább érvényesített igényét jórészt alaposnak találta. Igénylő ugyanis a megföllebbezett pénztári igazgatósági határozat alapjául szolgáló és 1910. évi augusztus hó 18. napján kelt beadványában, valamint az egész pör során annak a 1J20 K szanatóriumi költségnek, vahmint utazási költség fejében fölszámított 40 K-nak megítélését kéri, amelyre nézve a pénztár igazgatósága már 1910. évi június hó 19. napján, 640/910. sz. a. meghozott határozatában kimondta, miszerint megengedi igénylőnek, hogy betegségének megfelelő gyógyintézetben egy hónapon át saját költségén gyógykezeltesse magát, viszont a pénztár a gyulai szanatóriumban való hasonló időtartamú gyógykezelésnek és az igénylő lakóhelyéről (íyulára és vissza való utazás költségének megfelelő összeget megtéríti neki. Ez a határozat u pénztár és az igénylő vonatkozó segélyezési jogviszonyát mindaddig érvényes joghatálynál szabályozta, amig azt jogszerűen hatályon kívül nem helyezték. Az itt tárgyalt esetben azonban ily jogszerű hatályon kivül helyezés nem történt. Igaz ugyan, hogy igénylőnek fürdőre elutazása előtt kézbesítették a pénztár elnökségének ujabb határozatát, amely igénylőnek kifejezetten csak a gyulai szanatóriumot engedélyezte, ellenben egyéb szanatóriumban való elhelyezését megtagadta. Ez az emökségi határozat azonban az igazgatóság korábbi, ellenkező határozatának joghatályát nem érinthette. Ez az elnökségnek a kerületi pénztár alapszabályai 3U2. § ában, illetőleg az itt hivatkozott országos pénztári alapszabályok 174. §-ában megállapított és az igazgatóságnak alárendelt hatásköréből szükségképpen következik. De ettől eltekintve, maga az igazgatóság sincs arra jogosítva, hogy valamely konkrét segélyezés tárgyában alakilag szabályszeiüen hozóit határozatát, a tényállásban bekövetkezett változás hiányában és pusztán az eset ujabb és eltérő megítélése alapján módosíthassa. A pénztár föllebbezéssel megtámadott határozatai tekinteté ben kifejezetten is így rendelkezik az Elj. rend. 91 §-a, amely szerint a pénztár föllebbezéssel megtámadott határozatában fog-