Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. tárhoz föllebbezett és pedig annak ama része ellen, amely a gyulai szanatórium költségét meghaladó különbözet viselésére kötelezte. Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igazgatója 26,761/910. sz. leiratában szabálytalannak nyilvánította a kerületi pénztár igazgatóságának határozatát, kijelentve, hogy annak az a rendelkezése, amelylyel igénylőt a gyulai és tátraházi gyógyintézetek ápolási dijai különbözetének viselésére kötelezte, mint törvény és szabályellenes, az igazgatóság által hatályon kívül helyezendő. Fölhívta egyszersmind az igazgató a kerületi pénztár igazgatóságát, hogy a pénztár orvosi tanácsától ujabb véleményt kérve, határozottan megjelölt szanatóriumot állapítson meg igénylő javára. A pénztár orvosi tanácsa ezek után 1910. évi július hó 6. napján tartott ülésében igénylőnek a gyulai szanatóriumban való elhelyezését véleményezte, e vélemény alapján pedig a pénztár elnöksége ugyanazon a napon meghozott és igénylőnek 1910. évi juhus hó 8. napján kézbesített határozatával a gyulai szanatórium használatát engedélyezte és igénylőt azzal a kérelmével, hogy más szanatóriumban helyeztessék el, elulasitotta. Igénylő néhány nap múlva, 1910. évi július hó 16. napján elutazott Ujtátrafüredre és innen július hó 29. napján Sz.klenóíürdőre, a honnan hazatérve, 1910. évi augusztus-hó 18. napján kell beadványában a megállapított 120 K hozzájárulás és utazási költség fejében 40 K megtérítését kérte. Az igazgatóság 1910. évi szeptember hó 11. napján 1770/910. sz. a. hozott 66. és 66. a) alatti határozataiban határozott az igény tárgyában és pedig előbbiben az elnökség határozatát helybenhagyta, utóbbiban pedig a 120 K és 40 K összegekre irányuló igényt elutasította. Ezt az elutasítást a pénztár igazgatósága azzal okolta meg, hogy az 1910. évi június hó 19. napján hozott 646/910. sz. előző határozata szabályellenes lévén, azt hatályon kívül helyeznie kellett és miután igénylő részére kijelölt gyulai szanatóriumot nem vette igénybe, kérelme az 1907: XIX. tcz. 59. §-ának utolsó bekezdése érielmében elutasítandó volt. A 30 napi szanatóriumi ápolás orvosilag igazolt szükségességére tekintettel azonban elrendelte az igazgatóság 30 napi táppénz folyósítását, azzal a hozzáadással, hogy amennyiben igénylő a gyulai szanatóriummal egyenlő gyógy tényező 30 napi igénybevételét és gyógykezeltetését igazolni tudja, részére kétszeres táppénz utaltassek ki. Igénylő e határozat ellen beadott föllebbezésében ragaszkodott a 120 K és 40 K összegek megtérítésére irányuló igényéhez. Az elsőbiróság azonban a 160 K fürdősegély iránti