Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

8 Közigazgatási Döntvénytár. dr. W. M. pénztári orvos állal gyógykezelt lüdőcsucshurutja miatt gyógyfürdőre küldessék. Nevezett pénztári orvos jelentéseiben a szanatóriumi kezelést szükségesnek nyilvánította. A pénztár orvosi tanácsa pedig 1910. évi május hó 8. napján megtartott vizsgálata alapján igénylőnél mindkét oldali kezdődő tüdőcsucshurutot állapított meg és szanatóriumi gyógykezelését okvetlen szükségesnek véleményezte, egyszersmind a gyulai, dunaharaszti vagy tátraházi szanatóriumot hozla javaslatba. A kerületi pénztár igazgatósága késelt a határozat meghozatalával, a miért is igénylő panaszszal fordult az országos nninkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító pénztárhoz. Ennek igazgatója 1910. évi június hó 5. napján 21,996/910. III. B. sz. a. kelt leiratában a kerületi pénztárt a késedelem tárgyában föl\ilágositó jelenlés tételére fölhívta, egyben pedig utasitolta, hogy nevezett igazgatósági határozattal saját hatáskörében utalja be valamely gyógyintézetbe, ennek megtörténtét pedig sürgősen jelentse. A kerületi munkásbiztositó pénztár elnöksége ez után meglelte az előkészítő intézkedéseket igénylőnek a gyulai szanatóriumba való beutalására, amiről nevezett értesülvén, 1910. évi június hó 16. napján kérte a pénztárt, hogy ebbe a gyógyintézetbe, mint amely tudomása szerint tüdővészesek elhelyezésére szolgál, ne utalja őt be. A kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága 1910. évi június hó 19. napján 646/910. sz. a. meghozta határozatát. Ebben helyeslőleg tudomásul vette az igazgatóság az elnökség intézkedését és kijelentette, hogy nem veszi figyelembe igénylőnek azt a kérelmét, hogy részére más szanatórium jelöltessék ki, megengedte azonban, hogy igénylő betegségének megfelelő gyógyintézetben egy hónapon át saját költségen gyógykezeltesse magát, azzal, hogy a pénziár a gyulai szanatóriumban való egy hónapi ápolás költségének (napi 4 K) összegét megtéríti. Ugyancsak kijelentette az igazgatóság, hogy nem kifogásolja, ha igénylő saját kívánsága szerint a tátraházi szanatóriumot veszi igénybe, amelynek költségei fejében a pénztár (30 x 4 K) 120 K-t, úgyszintén Pankotáról Gyulára és vissza való utazás költségének megfelelő összeget megtérít. Miután pedig a tátraházi szanatóriumban a pénztár tagjait napi 5 K díj fejében látják el, az igazgatóság napi 1 K különbözet előzetes megfizetése ellenében az ellálási költséget a pénztár terhére elvállalta. E határozat ellen, amely jogorvoslati kilanilást nem tartalmazott, igénylő 1910. évi június hó 23. napján kelt beadványában az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénz-