Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 37 vonandó le ; mig viszont a fentebb idézett tanilói nyugdíjtörvények egyike sem foglal magában olyan rendelkezést, mely az elhalt tanitó, illetve tanítónő terhén törlesztetten maradt ilyen nyugdíjintézeti járuléknak viselésére az illetőnek a hozzátartozóit kötelezné és ezeknek törvényszerű ellátását, illetve részeltetését ennek a tartozásnak a saját illetményükből való megfizetésétől tenné függővé. Teljes mértékben áll mindez a lanitó özvegyét és árváit az 1868: XXXVIII. tcz. 140. §-ának rendelkezéséhez képest megillető fél évi tanítói járandóságra vonatkozóan is, amennnyiben — bár más czimen és forrásból élvezik — tekintettel arra, hogy az özvegyi és árva-ellátás csak ezen kedvezményi félév elteltétől teendő folyóvá, az 1896: XXVI. tcz. 53. §-ával szintén birói jogvédelem alá helyezett ezen félévi járandóság az özvegyek és árvák részére a nyugdíjtörvényekben megállapított segély- és gyámpénzzel azonos rendeltetésű, egyenlő természetű, tisztán saját személyükhöz kötött illetmény, tehát amazzal egyenlő elbírálás alá esik s az elhalt tanitó terhén maradt tartozás fejében épen ugy, mint amaz, le nem foglalható. Ezekre való tekintettel a kirovás ellen emelt panaszbeli kérelemnek helyt adni, a vitás nyugdijintézeti járulék törlését elrendelni és ezen a czimen már levont összegnek a kiszolgáltatását elrendelni kellett. 33. Bizományos által eladás czéljából szállított kincstári fa után köuezetuám fizetendő. (Közigazgatási biróság 1909 jun. 15. 2366/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg ilélt: a panasznak helyt ad és szemben L. vármegye alispánjának panaszszal megtámadott határozatával a sz—i járás főszolgabirájának 1142—1909. számú határozatát emeli érvényre. Indokok: A tárgyiratok tanúsága szerint az U. I. 1—i lakos kincstári bizományos számára a 1—i vasúti állomásra érkező állami tűzifa az állomáson való leadáskor vámoltatik el, azután a vasúti állomás telkén levő állami faraktárban elraktároztatik s ott eladatván a vevők számára, a legtöbb esetben U. I. szekerein, .3 vámtárgyat képező közúton L. ra befuvaroztatik. Igaz ugyan, hogy abban az időben, midőn a fa a vasuii állomáson leadatván, elvámoltatik, még állami jószág, abban az időpontban azonban, midőn a vasuii telepen lévő faraktárban eladatván, a vámtárgyat képező közúton a helyiségbe befuvaroztatik, már magántulajdon