Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

36 Közigazgatási Döntvénytár.' 32. Az elhalt néptanító után hátralékban maradt nyugdijintézeti járulék nem érvényesíthető a tanító özvegyét és árváit az 1868 : XXXVIII. tcz. HO. §-ának rendelkezéséhez képest megillető félévi tanítói járandóság ellen. (Közigazgatási biróság 1910 aug. 23. 5564/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg itélt: A panasznak helyt ad: az özv. S. A.-né született K. R. özvegyi ellátására kirótt, fentebb megjelölt nyugdijintézeti járulék törlését s az e czimen már levont összegnek a nevezett részére való kiszolgáltatását elrendeli. Indokok: A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a vitás nyugdijintézeti járulék levonásának indokolásául 53,024/910. és 78,442/910. szám alatt kelt felvilágosító irataiban azt adja elö, hogy a tanitó elhalálozása esetén ennek hátralékos nyugdijintézeti tartozása a hátrahagyott özvegytől, illetve árváktól azért vétetik követelésbe: mert ezek az 1868: XXXVIII. tcz. 140. §-a értelmében a néhai férj, illetve atya fizetését fél éven át élvezik s ezt a fizetést — a miniszter nézete szerint — ugyanazok a közterhek terhelik, amelyek azt az elhalt tanitó élvezetében terhelték; vagyis ugyanaz a fizetés az 1891: XLIÍÍ. tcz. 12. §-a értelmében az országos tanítói nyugdijintézeti járulékok fedezésére is szolgál. Ha pedig az özvegy az elhalt férj nyugdijintézeti tartozását az ezen teher mellett élvezett fél évi fizetésből le nem rójja — amint özvegy S. A.-né tényleg le nem rótta — az, mint a fizetéssel az özvegyre átháramlott teher továbbra már az özvegy tartozását képezi, tehát az özvegy ellátásából ép oly joggal levonható, miként az a tanítók nyugdijából is általában levonatik. Ámde a m. kir. közigazgatási biróság általános közigazgatási osztályának 1909. évi február hó 10-én hozott XVII. számú döntvényében megállapittatotl, hogy a nyilvános népoktatási tanintézetek és kisdedóvó intézetek tanítói s nevelői nyugdíj- és gyámpénztára irányában a tanitót (óvót, nevelőt) terhelő járulék nem érvényesíthető az özvegyet és árvákat megillető nyugdíj- és gyámpénztári ellátás vagy részeltetés ellen. Ez a járulék ugyanis, az 1891: XLIII. tcz. 12. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéséhez képest, a tanítónak közvetlen terhét képezi s ennek az állásával egybekötött javadalmából