Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. hanyagsága miatt, mert a bedőléssel fenyegető istállóban szarvasmarhát nem tarthatott és a miatt földjét sem trágyázhatta s a megállapítandó kár megtérítésére a beleszi híveket kötelezni kérte. A főszolgabíró a körjegyző jelentésére a ház kiürítése iránt intézkedett, ezután véghalározatával a plébánost panaszával elutasította és annak érvényesilésével a kir. bírósághoz másította, mert a jelen esetben a hivők kötelezettségének, illetve a canonica visitatióra alapított egyházi szolgáltatásnak jogalapja, vagyis az tétetik vitássá, hogy a kérvényben megállapittatni czélzott szolgáltatások ingatlan birtokhoz kötött dologi terhet képeznének. Ily esetekre nézve pedig a m. kir. Curia 30. sz. teljes ülési döntvénye a polgári bíróságok hatáskörét állapítván meg ezen döntés a jelen esetben annál is inkább alkalmazandó volt, mivel ugyancsak a Curia Hl. sz. teljes ülési döntvénye, nemkülönben maga azon körülmény, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbérszolgáltatás minden ház vagy telek után szolgáltatlalik, nem képez alapot arra, hogy a szóban forgó esetben és helyen a párbér dologi tehernek tekintessék. A határozat jogerős lett. B. János plébános ezután a főszolgabírót kérte, hogy határozatát változtassa meg vagy hozzon uj határozatot, hogy megfelebbezhesse. A főszolgabíró a kérelmet megtagadta. Az ujabb eljárás ez ügyben B. János plébánosnak a főszolgabíróhoz 1908. évben beadott kérvényére indult meg. Nevezett plébános ebben azt kérte, hogy az épületek kijavításánál felmerült 1898 K 86 fill. költségnek megfizetésére a hívek, tekintettel szegénységükre, háiom részletben 1908.. 1909. és 1910. évekre elosztva, köteleztessenek. A főszolgabíró erre hozott véghalározatával az eljárást beszüntette, mert kérvényezőnek ugyanezen tárgyban az 1903. év folyamán benyújtott kérése 1903. évi 636. sz. véghatározattal érdemileg elintéztetett, jogerőre emelkedett és mint res iudicata újból tárgyalás alá nem vehető. B. János felebbezése következtében előbb Nyitra vármegye alispánja 1909. évi 3658. sz. határozatával a főszolgabíró határozatát indokainál fogva helybenhagyta, majd Nyitra vármegye közigazgatási bizottsága is az alispán határozatát szintén helybenhagyta; mert igaz ugyan, hogy a jogerős 636/903. számú főszolgabírói határozat tévesen hivatkozik a kir. Curia 30. és 31. sz. a. párbérkérdésben hozott döntvényeire, melyek az egyházi építkezések körül felmerülő vitás ügyekre nem alkalmazhatók, a közigazgatási bizottság még sem bocsátkozhatott az említett jogerős határozat felülvizsgálatába B János plébános ezután a nagytapolcsányi kir. járásbíróságnál sommás pert indított a beleszi róm. kath. hitközség ellen Szóbeli keresetében előadta, hogy a hitközség az A) fí) és C) alatt csatolt okiratok szerint a 2*