Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. volt községi pénztáros ellen az 1905. évi számadás téritménye czimén 469 K és járulékai erejéig keresetet indított. A kir. járásbíróság 1910. évi 558. sz. alatti Ítéletében alperest marasztalta. A gy—i kir. törvényszék, mint polgári felebbezési bíróságnál alperes pergátló kifogást emelt, mert a pénztárosi állásából folyó magánjogi természetű pert fegyelmi eljárásnak kellett volna megelőznie. Másodsorban kérte, hogy az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresete utasittassék el, végül kérte, hogy a per a számadásoknak a belügyminisztérium által elrendelt felülvizsgálatának befejezéséig felfüggesztessék, annyival inkább, mert időközben 5 db nyugtát talált, amelyek szerint 205 K 12 fill. kiadást teljesített a felperes község részére. Felperes kérte a pergátló kifogást elvetni. Érdemben kérte az Ítélet helybenhagyását, mert a szakértő véleménye alapján megáliapitható, hogy az 1904. évi községi számadás eredményeként a kereseti összeg alperesnél maradt; miután alperes maga is beismerte, hogy ezt az összeget sem utódának át nem adta, sem felperesnek ki nem fizette. A felfüggesztési kérelem pedig elutasítandó, mert a számadást alperes, mint községi pénztáros aláirta, azt felperes község felettes hatósága felülvizsgálta és elfogadta ; ujabb felülvizsgáltatása tehát nem indokolt. A kir. törvényszék 1910. évi 123. sz. végzésével az elsőbiróság ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette. A megokolás szerint az alperes által az 1893. é\i XVIII. tcz. 27. §-ának 1. pontjára alapitolt pergátló kifogás, alapos, mert a hivatkozott szakasz 1. pontjában említett hatósági eljárás alatt olyan, a törvény rendelkezésénél fogva teljesítendő hatósági eljárás — jelen esetben fegyelmi eljárás — értendő, melynek eredménye múlhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a követelés a polgári bíróság előtt érvényesíthető legyen ; felperes ugyan állította, hogy a jelen pert megelőzőleg a kártérítést kimondó határozat jött létre, amely alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, azonban ez a határozat a beszerzett iratok közt feltalálható nem volt, majd a per során maga felperes is elismerte, hogy a kártérítést megállapító fegvelemi eljárás nem történt meg. Ö. község ezután a sommás keresettel azonos keresetét a kisenyedi járás főszolgabirájánál adta be és kérte, hogy a főszolgabíró N. György esetleg mulasztó társai ellen a fegyelmi eljárást indítsa meg és a hozandó Ítéletben mondja ki, hogy felelősek a 469 K hiány megtérítéséért és kötelesek ezt végrehajtás terhe mellett megfizetni. A főszolgabíró 1910. évi 4823. sz. véghatározatával a fegyelmi eljárás elrendelését mellőzte és a községet 469 K meg-