Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 81 hatósággal szemben a hatásköri összeütközés felmerültét kizárja. (A m. kii*, hatásköri bíróság 1910. évi 84. sz. határozala.) A bejelentelt ügyben hatásköri összeütközés nem merült fel. Egyszersmind kimondatik, hogy ez ügyben közigazgatási hatóság előtti eljárásnak nem volt helye. Indokok: V. A. a hidalmási kir. járásbíróságnál fizetési meghagyást eszközölt ki K. Nyikulaj ellen egy és félévi 300 K-t kitevő cselédbér erejéig. Ellentmondás következtében sommás per keletkezett, a kir. járásbíróság ítéletével felperest keresetével elutasította, mert felperes beismerte, hogy alperessel vadházasságban élt. A vadházasság a közerkölcsiségbe ütközvén, az abból folyó magánjogi igények törvényes uton nem érvényesíthetők, igy felperes sem érvényesítheti azon házi munkáért járó díjazás iránti követelését, amelyeket a vele vadházasságban élő alperes részére és — önként érthetőleg — a közöttük fennálló erkölcstelen viszony fennmaradása czéljából végzett. Arra a körülményre, hogy alperes már előzetesen kötelezte volna magát valamely díj fizetésére, felperes bizonyítékot nem ajánlott, ámde, ha bizonyította volna is, ez a szerződésük az osztrák polgári törvénykönyv 878. § a értelmében semmisnek volna tekintendő. V. A. ezután panaszát a hidalmási járás főszolgabirájához adta be. Ebben előadta, hogy 1907 november 6-án panaszlotlhoz, kinek felesége beteg és munkaképtelen, cselédnek állott be ; kikötötte, hogy annak összes házi teendőit végezze és ezért panaszlott évi 200 K bért igért. 1909. évi május hó 8-án panaszlott elbocsátotta és az egy és fél évre járó 300 K bért nem fizette meg. A főszolgabíró véghatározatával panaszlottat az 1876: XIII. tcz. 26. §-a alapján havi 12 K, azaz 18 hóra összesen 216 K bér megfizetésére kötelezte. A marasztalás főindokául az a körülmény szolgált, hogy a cselédviszony lényeges ismérveinek kifejezésre juttatása meílett léptek a felek szóbeli szerződésre, sőt a panaszos előljárósági bizonyítványt mellékelt be arról, hogy a cselédkönyv kiváltása végett az argyasi elöljáróságnál jártak és azt végül az almási járási főszolgabírói hivatalból 1909. május hó 3-án váltották ki. Továbbá a tanuk, kik a feleknek kölcsönösen rokonai, az elmarasztalt terhére vallottak. Panaszlott a felebbezésében hivatkozott arra, hogy a hidalmási kir, járásbíróság már ez ügyben jogerősen itélt és igy res iudicata esete forog fenn. Kolozs vármegye alispánja a főszolgabíró határozatát indokainál fogva helybenhagyta. Á m. kir. belügyminiszter 1910. évi 23,522. sz. a. kelt rendeletével a paKözigazgatási Döntvénytár V. 6