Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 55 Az idézett törv. 3. §-ának 1. pontja szerint ugyanis az ugyanezen törvény szerinti balesetbiztositási kötelezettség a bányákban foglalkoztatott alkalmazottakra is kiterjed és az ilyen alkalmazottaknak a törvény lo4. § a csupán azt a jogot biztosítja, hogy amennyiben tagjai volnának a bányatörvény alapján létesített és az 1907 : XIX. tcz. 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő társládáknak, nem kötelesek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztárba, illetve kerületi munkásbiztosító pénztárba belépni, kivévén, ha a bánya szolgálatából kilépve, oly foglalkozásra térnek át, mely őket az országos pénztárnál való biztosításra kötelezi. A fennforgó esetben igénylő tagja volt a sz—i kerületi munkásbiztositó pénztárnak, — a bányának pedig, a hol dolgozott, társládája nincs, — következőleg az 1907: XIX. értelmében való balesetbiztositási kötelezettsége s az e törvény által szervezett országos pénztárral, illetőleg helyi szerveivel szemben való igényjogosultsága kétséget nem szenvedhet. Igénylő javára döntötte el a felsőbíróság azt a kérdést is, vájjon a balesetbiztosításra kötelezett üzemből az üzemhez vezető uton hazamenet, avagy hazulról az üzemhez menet közben az igényjogosultat ért baleset, az 1907: XIX. tcz. 70. §-a által nyújtott balesetkártalanitás alapjául szolgálhat-e? Az idézett törvény 69. §-a értelmében ugyanis a balesetbiztosítás czélja annak a kárnak a törvény VII. fejezete értelmében való megtérítése, melyet a biztosított személyt ért üzemi, vagy az e törvény 9. §-ában említett baleset folytán bekövetkezett testi sérülés vagy halál okozott. A törvény 9. §-a pedig kimondja, hogy az e törvény értelmében biztosított alkalmazott oly szolgálat közben ért baleset esetére is biztosítottnak tekintetik, melyet «az üzem érdekében végez ». A felsőbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az üzemhez vezető uton munkába menetel és onnan hazajövetel, az üzem érdekében végzett szolgálat. Az a közben történt baleset tehát a törvény 9. §-a alá esik és igy a 69. §-a értelmében kártalanítási igény alapját képezi, föltéve, hogy az eset körülményei szerint nem mutatkoznak oly jelenségek, melyek az igy meglett utak megokolatlan megszakítására (pl. korcsmába betérés s hasonlók) s a balesetnek a megszakítást követő időben történt beálltára engednek alapos következtetést. Ily jelenségek pedig a jelen esetben nem merültek föl. Végül a felsőbíróság igénylő javára döntötte el azt a kérdést is, vájjon van-e igénye a kártalanításra akkor, ha valónak