Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 53 d—i munkásbiztositó választott birósághoz tétessenek át, melyet is egyben arra utasít, hogy az idézett törvény 91. §-a alapján felebbezés kizárásával méltányosan kiszabandó záros határidők alatt határozathozatalra hiyja föl egyfelől a sz—i kerületi munkásbiztositó pénztárt arra nézve, hogy igénylő részére minő gyógyászati segédeszközöket (műláb, mankó, stb.), másfelől pedig az országos pénztárt arra nézve, hogy igénylő részére mily mérvű állandó járadékot állapit meg. Ha a pénztárak a kitűzött határidőkön belül nem határoznak, a d—i munkásbiztositási választott biróság döntsön e kérdésben érdemileg. indokok: R. J. 22 éves bányamunkás cccsiilér» minőségben állott alkalmazásban az «S.» bányarészvénytársaság b—i telepén. Az 1908 deczember 9-én a balesetvizsgálali jegyzőkönyv szerint a bányából hazamenet, R. J.-nak a felsöbirósági tárgyaláson tolmács közbenjöttével kivett előadása szerint pedig hazulról a bányába menet oly módon érte baleset, hogy egy vastag fatörzs, melynek hóval borított és az üzemhez vezető legrövidebb útra hajló ágaira botjával ráütött, lábaira zuhant és ballábának alszárát nagyrészében, jobblába fejét pedig az ujjaknál összeroncsolta, ugy, hogy a balláb alszárát 2/3-áig és jobblábának végi egyharmadrészét az összes ujjakkal amputálni kellett. A balesetvizsgálati jegyzőkönyv szerint igénylő «kedvtelésbőln> ütögette botjával a fát, melynek törzse alsó részén be volt vágva, vagy befűrészelve. Igénylőnek a felsőbíróság előtti előadása szerint, ő botjával az útra hajló, hótól terhes lecsüggő ágakat kívánta az útból elhárítani, hogy útját akadálytalanul folytathassa. A fóntemlitett bányának a n—i bányakapitányság állal tett s az iratoknál fekvő közlése szerint a bányatörvény értelmében létesített bányatárspénztára (társláda) nincs. Ugyancsak az iratokból megállapítható, hogy igénylőt munkaadója 1908 október 18-án bejelentette a sz—i kerületi munkásbiztositó pénztárnál, mely a bejelentést el is fogadta és elismerte, hogy igénylő a kórházban húsz héten keresztül a pénztár terhére gyógykezelletett. A nevezett pénztár igazgatósága 1909 márczius 7 én tartott ülésében igénylő részére ddőleges járadék megállapítását kötelezőnek» nem látta s ilyet nem is állapított meg, mert «a baleset sérült gondatlanságából állott elő és igy üzemi balesetnek nem minősíthető)). A pénztárnak ezen határozata ellen igénylő felebbezett a sz—i munkásbiztositási választott birósághoz, kérve, hogy ((legalább egy műláb engedélyeztessék részére, «ha már a megillető csekély nyugdijat)) el nem nyerheti, pedig úgymond, «ezt is megérdemelném)). A most nevezett választott biróság igénylő felebbezését el-