Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
Közigazgatási Döntvénytár, 49 tett munkaképesség-csökkenése alapján állapitolt meg. Az elsőbiróság ítéletét az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár föllebbezte meg. A felsőbíróság azt az elvi álláspontot tette magáévá, mely szerint azok az osztrák honos munkások, kiket a magyar szent korona országai területén az 1907 : XIX. tcz. 3. §-a értelmében balesetbiztosításra kötelezett üzemben, üzemi baleset ért, az 4 907 : XIX. tcz. 5. §-a alapján az ugyanezen törvény által magyar honosoknak nyújtott baleseti kártalanításra igényjogosultak. Ez álláspontját a felsőbíróság az elsőbiróság megokolásától eltérőleg a következőkkel okolja meg. Az 1907 : XIX. tcz. 5. §-a szerint «a belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok a balesetbiztosítás tekintetében*), «csak akkor esnek egyenlő elbánás alá a magyar honosokkal, ha az illető állam a területén alkalmazott magyar honosokkal szemben hasonló eljárást kövei.» E törvényszakasz világos rendelkezése értelmében, tehát a fölmerült konkrét esetben a bíróságnak azt kötelessége megvizsgálni, hogy a hasonló eljárás fennforog-e. Ezt megelőzőleg azonban eldöntendő az is, mi értendő hasonló eljárás alatt. Vájjon az-e, hogy a külföldi törvény a biztosítottak körét teljesen azonosan vagy hasonlóan állapitja-e meg és teljesen ugyanazt, vagy közel annyit nyujt-e az olt dolgozó magyar honos munkásoknak, mint amit mi nyújtunk az itthon dolgozóknak (anyagi egyenlőség,) mely körülmény fennforgására a jelen esetben az elsőbiróság szintén ráutal, vagy pedig az-e, hogy a külföldi állam törvénye a balesetbiztosítás tekintetében egyenlő elbánást biztosítson ugy a saját honosai, mint a területén dolgozó magyar honosok részére (alaki egyenlőség)? A felsőbíróság a hasonló eljárás fogalmát az utóbbi értelemben vette. E felfogás helyessége mellett szól nemcsak az, hogy a különböző államok kötelező balesetbiztosítási törvényei, — ha nagyban és egészben azonos elvi alapokon nyugosznak is, — az illető országok sajátos viszonyainak megfelelően a biztosítottak köre és a kártalanítás mérve és módozatai tekintetében természetszerűleg számos eltérő rendelkezést tartalmaznak, de szól mellelte az is, hogy az ((eljárás)) szó nem is igen vonatkoztatható anyagi jogszabályokra, hanem a kétféle honossal szemben követendő egyforma elbánásra. És tényleg az eddigelé az egyes államok közölt kölött nemzetközi balesetbiztosítási egyezményeknél is (pl. az olasz-franczia, franczia-luxemburgi egyezmények 1. Munkásbizlositási Közlöny I. évfolyam 282. és 283. lapjain) a hasonló eljárás elve a második értelemben vétetik. Közigazgatási Döntvénytár. IV. 4