Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

50 Közigazgatási Döntvénytár. Ez egyezmények ugyanis mindig azt az elvet mondják ki, hogy azok a külföldi honosok, kiket egyik állam területén munka közben baleset ér, valamint azok jogutódai, ugyanoly kártalanításra tarthatnak igényt, mint a minőket ugyanezen állam törvénye saját honos munkásainak nyújt és viszont. A hasonló eljárás pedig ebben az értelemben Ausztriában a magyar honosokkal szemben kétségtelenül fennáll. A munkások baleset elleni biztosításáról szóló 1887 deczember hó 28-án kelt osztrák törvény szerint ugyanis, melynek hiteles szövege feküdt a felsőbíróság előtt, e törvény 1. §-ában, ahol a balesetbiztosításra kötelezett üzemeket és személyeket felsorolja, a balesetbiztositásra kötelezett összes üzemekre nézve,— melyek körzete nagyban és egészben födi is a mi törvényünk által felölelt körzetet, — kimondatik, hogy az azokban foglalkoztatott munkások és üzemi hivatalnokok a törvény határozmányai értelmében baleset esetére biztosítva vannak. Sem ebben a szakaszban, sem a későbbi § okban sehol nem lesz ez a törvény különbséget a biztosítási kötelezettség és a balesetkártalanitási igény tekintetében bel- és külföldi honosok közt. Amiből nyilvánvaló, hogy e törvény a biztosítási kötelezettség és a balesetkártalanitási igény szempontjából a bel- és külföldi honosokat teljesen egyenlő elbánásban részesiti. A kártalanítás módja tekintetében van csupán egyetlen — bár ez se érdembe vágó — eltérés azon eljárás közt, melyet a törvény belföldi honossal szemben és a között, amelyet külföldi honossal szemben megenged, illetve megengedhetőnek tart. Erről szól a törvény 42. §-a, mely is a törvény alapján működő balesetbiztosító intézeteket feljogosítja, hogy a külföldi honos igényjogosultnak (Berechtigte), de csakis abban az esetben, ha állandóan külföldön tartózkodik, az ő járadékigényét (Rentenanspruch) az eset körülményei szerint megállapítandó tőkeösszeggel elégíthesse ki. Ugyané szakasz egyben kimondja, hogy a magyar honosokra még ez a megszorítás se alkalmazható, az esetben, ha egy hozandó magyar törvény az osztrák honosoknak egyenlően kedvező elbánást biztosit. Mindezekből kitetszőleg a felsőbíróság függetlenül attól, hogy a balesetbiztosítási viszonosság dolgában az érdekelt kormányok közt tárgyalások folynak, miről tudomással birt, kétségtelennek látta, hogy Ausztriában a magyar honos a jelenlegi osztrák törvény szerint a balesetbiztosítási kötelezettség és a kártalanítási igéuy szempontjából az osztrák honossal teljesen egyenlő elbánásban részesül. Ezért a jelen esetben is az 1907 : XIX. tcz. o. §-ában emiitett hasonló eljárást fennforgónak mondotta ki, s a