Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

48 Közigazgatási Döntvénytár. sz—i illetőségű oszlrák állampolgár s mint ilyennek, tekintve, hogy Ausztriával szemben a balesetbiztosításra viszonosság fönn nem áll, az 1907 : XIX. tcz. 5. §-a alapján balesetkártalanitásra igénye nincs. Megjegyzendő, hogy igénylő a pénztártól nem kért kifejezetten ((ideiglenes járadékot)), hanem a vele 1908 január 23-án fölvett jegyzőkönyv szerint kérte «a kártalanítási eljárás megindítását)). Igénylő a pénztár határozata ellen a törvényes határidőben fölebbezett a b—i választott bírósághoz, vitatva a magyar honosokkal egyenlő jogosultságát, kérvén «ezen ügyet)) részére caz igazsághoz híven megoldani)). A b—i választott bíróság utalással a munkások balesetbiztosítására vonatkozó 1887 deczember 28-án kelt osztrák törvény 45. §-ára, nemkülönben a b—i választott bíróság elnöke által b—i munkásbiztositási választott bíróság elnökétől közvetlenül nyert informácziókra s a jelen konkrét eset szempontjából az osztrák törvény 1. §. 2. pontja és 6. §-ában foglalt határozmányokra mindenek előtt megállapította, hogy az 1907 : XIX. tcz. 5. §-ában emiitett hasonló eljárás Ausztriában a magyar honos munkásokkal szemben fennforog. Következőleg nincs akadálya annak, hogy azok az osztrák honos munkások (állampolgárok), kiket a magyar szent korona országai területén az 1907: XIX. tcz. 3. §-a értelmében balesetbiztosításra kötelezett üzemben baleset ért, az 1907: XIX. tcz. 5. §-a alapján, amunkásbalesetbiztositási kártalanításban részesittessenek)). Minthogy pedig a fennforgó esetben az elsőbiróság felfogása szerint az osztrák törvény 1. §. 2. pontjából és 6. §-ából az is megállapítható, hogy az igénylőt ért balesethez hasonló esetben és körülmények között a sérült munkás ami törvényünkben biztosítottal lényegében analóg kártalanításban részesítendő, a hasonló elbánás törvényes előfeltételét a bíróság még ebből a szempontból is fennforogni látta. Ezen alapon az elsőbiróság a kártalanítási igény érdemi elbírálásába bocsátkozott és igénylőnek 188 K 44 í. kártalanítási összeget ítélt meg. Ez összegből az indokolás szerint 169 K-át tesz ki az a különbözet, mely az igénylőt 1907. évi szeptember 24-től (a törvényszerű 10 hét lejártától) deczember 23 ig, 3 hóig részére megítél 60%-os járadékösszeg, vagyis 351 K és az igénylő által 1907 szeptember 24-től deczember 21-ig fölvett s a bíróság számítása szerint 182 K-t kitevő táppénz között. A 188 K 44 f. összeg másik alkateleme 19 K 44 f. az elsőbiróság szerint 9%-osnak mondott járadék, melyet az elsőbiróság a deczember 23-át követő 6 hétre igénylőnek 12%-ra