Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 28. Ha többen közösen vásároltak ingatlant s annak egy része felett megosztoztak, a többi része felett pedig a tulajdoni közösséget fentartották: a telekkönyvi hatósághoz az iránt benyújtott kérvényük után, hogy a felosztott részek az egyes vevők nevére, a fel nem osztott rész pedig a vevők közös tulajdonául telekkönyveztessenek, csak egyes beadványt bélyeg követelhető. (Közigazgatási bíróság 1909 okt. 13. 24,096/1909. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság következőleg itélt: A panasznak helyet ad, s a panaszolt illetéket töröltetni rendeli. Indokok: L. G. és társai (szám szerint 67-en) megvették T. J.-től ennek a m—i 187. és a p—i 123. számú telekjegyzőkönyvi betétben foglalt ingatlanát 626,381 K 15 f. vételárért s ezért egyetemleges kötelezettséget vállaltak. Az erre vonatkozó adásvevési szerződés s az egymás között készített vázrajz és területi kimutatás alapján 624/908. telekkönyvi szám alatt kérvénytikben aziránt folyamodtak az é—i kir. járásbírósághoz miut telekkönyvi halósághoz, hogy a megvett ingatlan egy részét a felosztás szerint az egyes vevők neveire, a megvett ingatlan fel nem osztott részét pedig a vevők közös tulajdonába irassa át. Ez a kérvény egyszeres beadványi bélyeggel láttatván el, megleleteztetett s a lelet alapján nevezett vevők terhére 1056 K egyszeres és felemelt illeték Íratott elő. Ez az illeték törvényes alappal nem bír. Ugyanis a vevők az adásvevési szerződésben az ingatlanságot nem elkülönítve s külön-külön megállapított vételárért vették meg, hanem az egészet egységes vételárért, tehát nem kötöttek egymástól különálló jogügyleteket. Igaz, hogy az ekként megvett ingatlan egy részét az adásvételi szerződéstől különálló jogügylettel egymás között felosztották, de az ingatlan másik részének még ekkor is közös tulajdonosai maradtak. Nyilvánvaló ebből, akkor, midőn L. G. és társai a fent ismertetett telekkönyvi kérvényt benyújtották, akár az adásvételi szerződést, akár az elkülönítési szerződést tekintjük, egymással olyan közösségben állottak, hogy a beadvány tárgyára nézve őket egy személynek kell tekinteni, már pedig ily esetben az illetékszabályok 47. §-a értelmében egyszeres beadványi bélyeg