Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 209 173. Oly esetben, midőn a tanitó felesége férjétől törvényesen elvált, és a volt férj meghalt, az elvált nőnek az özvegyi ellátást ki kell utalni, ha igazolja, hogy az elválásnak nem ő volt az oka. (Közigazgatási biróság 1910 febr. 3. 6329/909. K. sz. a.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg ítélt: A panasznak helyt ad: a panaszosnak özvegyi segélypénzre való jogosultságát megállapítja és ennek törvényszerű megszabását s a nevezett részére az országos tanítói nyugdíj - és gyámalapból az ellátási igény beálltának napjától való kiszolgáltatását elrendeli. Indokok: A F. Kálmán és Z. Amália közölt fennállott házasságot a kir. Curia, az első- és másodfokúval egybehangzó ítéletével a férj hibájából felbontotta. Ez utóbbinak halála után a panaszos kérelmezte özvegyi segélypénzt a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter megtagadta azzal az indokolással, hogy az 1875: XXXII. tez. 13—16. §-aiban taz özvegyek gyámolitásárób intézkedik, amiből következik, hogy az igényjogosultnak házassági kötelékben kell lennie azon tanítóval, aki után özvegyi segélypénzre igényt támaszt, Ezzel a kijelentéssel azonban szemben áll az idézett törvény 16. §-ának érvényben maradt 4. pontjában foglalt az a rendelkezése, hogy «özvegyi ellátásra nem lehet joga azon özvegynek, aki törvényesen elvált azon házastárstól, ki után a segélypénzt kaphatná, ha csak az elválasztó ítélettel nem igazolja, hogy az elválás oka nem ő volt,)) amiből okszerüleg megállapítható az, hogy aki ezt igazolja, azt az elvált nőt az özvegyi ellátás jogszerüleg megilleti. A miniszter nézete szerint az ő panaszlott rendeletének bekezdőleg idézett indokolása nem ellenkezik a törvény ezen rendelkezésével: mert, állítása szerint, az elválás még nem jelenti a házassági kötelék felbontását, amennyiben az 1875-ben érvényben volt házasságjog szerint a már törvényesen megkötött házasság felbonthatatlan volt s a törvényes elválás alatt nem a házasság felbontása, hanem csupán az ágytól és asztaltól való elválasztás, vagyis az együtt nem élés volt értendő. A biróság nem helyez súlyt arra, hogy a s.-i ref. lelkész által 1908. évi október hó 21-én kiállított, a bíróságnak bemutatott tárgyiratok között fekvő családi értesítő szerint Z. Amália római katholikus vallású, tehát mint ilyennek — a miniszter Közigazgatási Döntvénytár. IV. 14