Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 183 A hivatal eznttal azt az ismételten fölmerült eljárási kérdést is eldöntötte, itélet, avagy végzés alakjában kell-e meghoznia azt a véghatározatát, melyben a felülbírált elsőfokú ítéletét az Elj. rend. 344. §-áuak 1. pontja alapján föloldja, de egyúttal ügyvédi költséget is állapit meg? A fölvetett kérdés eldöntésénél az 1907: XIX. tcz. 166. §-ának utolsó bekezdéséből kellelt kiindulnia, mely szerint «más alapon, mint a választott bíróság ítélete alapján a választolt bíróság előtt való ügyvédi képviseletbői költségek birói uton nem érvényesithetők». Ez a törvényes rendelkezés az ügyvéd jogos keresményének akadálytalan birói érvényesítése érdekében a munkásbiztositási bíróság abbeli kötelességét vonja maga után, hoey az ügyvédi költséget ítéletben állapítsák meg, mint ahogy ezt az Elj. rend. 199. § ának 2. bekezdése a törvénynek fönt idézett § ára való utalás mellett kifejezetten parancsolja is. Az utóbbi szabálynak pedig az a következménye, hogy a pör végleges eldöntését tartalmazó minden olyan határozatot, amely egyúttal az ügyvédi költség megállapítását is tartalmazza, még akkor is itélet alakjában kell meghozni, ha különben az ügy végzéssel is volna befejezhető, vagyis ha a birói határozat egyéb tartalma végzésben is juthatna kifejezésre. Ezzel a törvény rendelkezése által kijelölt állásponttal csak látszólag áll ellentétben az (Elj. rend. 344. §-ának szövege, mely szerint a jelzett §. 1—4) pontjaiban fölsorolt esetekben «az állami munkásbiztositási hivatal az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel feloldja)), mert noha ez a szöveg a végzésben való feloldást állítja föl szabályul, korántsem foglal magában tilalmat annak az általános pörjogi elvnek érvényesítése ellen, hogy a rendszerint végzésben, vagyis a csekélyebb jelentőségű birói intézkedések megjelenési alakjában kifejezésre jutó rendelkezés még inkább foglalható a magasabbrendü birói megállapításokra rendelt ünnepélvesebb jellegű határozatba : az ítéletbe, ha a bíróságot valamely külön ok ítélet hozatalára utalja. Ez a külön ok, vagyis az ügyvédi költség megállapításának szüksége a jelen esetben fennforgott, mert ezen költség megállapítása nem volt későbbre hagyható. Nem volt későbbre hagyható egyfelől azért, mert ez a pör, noha téves irányban való megindítása következtében nem is végződött érdemi döntéssel, de az eljárási jog szempontjából teljesen lefolytatott önálló pör s ezért nem volna helyénvaló, hogv az ennek keretében felmerülő költség az összes fórumokon át külön lefolytatandó másik eljárás útjára hagyassék, másfelől azért, mert az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító