Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

182 Közigazgatási Döntvénytár. elsőfokú ítélkezés a hatáskör túllépésével oly igény tárgyában történt, amelyre nézve a választott bírósági eljárásnak a fennforgó előzmények után nem volt helye. Ha ugyanis a k—i kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóságának szóban levő, nem teljesen szabatos határozata oly értelmezést nyer, hogy az a törvénynek megfelelőleg pusztán ideiglenes járadékra vonatkozó igényt tárgyaz, akkor ez a határozat a hivatalnak 14, sz. elvi határozata (L. Munkásbiztositási Közlöny 1909. évfolyam II. r. 1053. 1.) értelmében, melyet a hivatal ezúttal is irányadónak fogadott el, a választott bírósághoz nem volt megíelebbezhető. Ha pedig a pénztári határozatban s az ugyanolyan tárgyú elsőfokú ítéletben szóban levő kártalanítási igény kifejezésnek az az értelme, — ami annak általános jellegéből levonandó — vagyis, hogy az az állandó járadékra vonatkozó igény elutasítását is magában foglaló s ehhez képest az elsőfokú ítélet szintén ugyanezt tartalmazza, akkor ez az ítélet azért nem állhat meg, mert oly pörtárgyra is terjeszkedett ki, mely fölött a választott bíróságnak csak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár határozata felülbírálásának keretében, vagy az Elj. rend. 59. §-ának 2. bekezdésében megjelölt s a jelen esetben meg nem történt előzmények: jelesül az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár indokolatlan késedelmeskedése s a bíróság által közvetlen kereset alapján kitűzött határozási határidő eredménytelen lelelte után itélkezhetik. Mindenképen megvan tehát a pörjogi ok, mely az Elj. rend. 344, §-ának első pontja értelmében az elsőfokú ítéletnek föloldására kényszerit. A kifejtettekből az is nyilvánvaló, hogy ez ügyben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár állandó járadékot tárgyazó határozatát kell szorgalmazni. Igénylő abbeli felebbezési kérelmének, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár igénylő ügyvédi költségeiben marasztaltassék, nem volt hely adható, mert az 1907 :XIX. tcz. 189. §-a s az Elj. rend. 198." §-a értelmében az ügyvédi képviseltetésből származó költségeket rendszerint a vesztes fél fizeti, már pedig ez az igénylő által az elsőfokú bíróság megállapítása szerint amúgy is csak az igény elévülési idő eltelte után megindított pör a fentebbiek értelmében is téves irányban indult és sikertelen maradt. E tárgyban tehát az elsőfokú biróság Ítéletét helyben kellelt hagyni. Az ügyvédi költségre vonatkozó intézkedés egyébként az Elj. rend. 199. § án alapul.