Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
132 Közigazgatási Döntvénytár. smind az adókivetés helyének megállapítását is, oly módonT hogy tudniillik összerü esetben az a kérdés, hogy egy meghatározott adóalanyra az adó mely helyen vettessék ki, nem a kivetés kérdésétől elszakítva, hanem a kivetés jogosságának általános kérdésével kapcsolatban, abban benne rejlőleg és pedig a kivetés eszközlésére hivatott közeg, avagy hatóság által döntendő el, minek egyik elvitázhatatlan következménye az, hogy az adókivetés helye jogos voltának kérdésében kizárólag az adókivetés ellen szabály szerint megengedett jogorvoslati eljárás utján lehet jogorvoslattal élni. Ebből pedig szükségképen következik az is, hogy az adókivetés helyének jogossága tekintetében jogorvoslatnak benyújtására másnak törvényes joga nem lehet, mint annak, akinek általában az adókivetés jogossága tekintetében törvényes alapon jogorvoslati igénye van. Az 1883:XL1V. tcz. 48. §-ába foglaltakból, valamint az ennek a) és b) pontjában foglalt rendelkezéseket fentartó 1889: XXVIII. tcz. 13. §-ában foglaltakból egyenesen következik, hogy a járadékadó kivetésének jogossága ellen, tehát az előbbiekben kifejtettek szerint ebben benne rejlőleg a kivetés helyének jogossága ellen is, a felebbezés joga maguknak az illető adóval megrovolt adózónak számára van biztosítva. Ez alól a különben is a dolog természetéből következő általános elv alól a fennálló törvények s jelesen az 1883:XL1V. tcz. 27. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezések csupán azt az egy kivételt ismerik, hogy a III. osztályú kereseti adónak kivetésénél az adókivető bizottság határozatának kihirdetése alkalmával a m. kir. pénzügyigazgatón (m. kir. adófelügyelőn), illetve az érdekelt adóköteles ügyfelen kivül az ülésen jelenlevő adókötelesek bármelyikének megadják a jogot arra, hogy ha a bizottság által hozott végzés eredményében aránytalanságot vél bebizonyithatni az önmagára vagy másra kivetett adótételre nézve, élőszóval nyilatkozhassék az iránt, hogy kívánja-e az ügyét és ha igen, mely inditó okok alapján az adófelszólamlási bizottság elé felebbezni? Nem szenved kétséget, hogy ez a különben is, kizárólag a III. oszt. kereseti adó kivetésére vonatkozó és kizárólag a hivatkozott törvényrendelkezésben megszabott föltételek által korlátozottan igénybe vehető intézkedés olyan kivételes intézkedést foglal magában, amely a fentebbiekben ismertetett általános szabályt nemcsak meg nem dönti, hanem annak bizonyításával, hogy a különleges eset helyfoghatóságára csakis külön törvényhozási intézkedés nyújthatott alapot, épen megerősíti. A csatolva levő tárgyiratok adatai igazolják, hogy a kérdés tárgyává tett járadékoknak adóalanyai, tudniillik a p—i székes-