Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

126 Közigazgatási Döntvénytár. ben pusztán orvosok, vagy a végrehajtási rendelet 14. §-ának 5. pontja értelmében kiküldött szakértők véleménye alapján Íté­let nem hozható, ha csak a vád tárgya tanúvallomásokkal be­igazolást nem nyert. A jelen esetben nem az arra hivatott chemiai intézet részé­ről eszközölt vegyvizsgálat, hanem csak annak egy vegyészének a helyszínén kiállított szakvéleménye alapján hozatott az Ítélet, holott a vegyész csak a helyi vizsgálatra, illetve mintavételre jogosult, V. A. terhelő vallomása figyelembe vehető szintén nem volt, mert a hatóság az általa megnevezett tanukat ki nem hall­gatta, a vád tárgyát képező cselekmény idejét meg nem állapi­tolta, ugy, hogy panaszlottnak a becsatolt bírósági iratokkal tá­mogatott az az állítása, hogy a vád tárgya elévült, megdönt­hető nem volt. így tehát fölmentő ítéletet kellett hozni, de mert a haló­sági orvosi vélemény szerint a megvizsgált tej undorító, az edény szennyezett volt, a közegészségügyi kihágási eljárás folyamatba tételét el kellett rendelnem. 104. Aki húsvéti ünnepek alkalmával, egy esetben, levágott borjú húsát kiméri, mészárosipar iparszerü gyakorlása miatt nem büntethető. (A m. kir. belügyminiszter 1909. évi 923. sz. határozata.) B. vármegye közönségének. C. M. ellen 1. mészárosiparnak iga­zolvány nélkül való gyakorlása, 2. szarvasmarhának vágóhídon kivül levágása és húsának meg nem vizsgáitatása miatt folya­matba tett kihágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgál­tatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A vármegye alis­pánja által 1908. évi 10,642. kih. szám alatt, az o—i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének módosításával hozóit másodfokú büntető ítélete nevezettre vonatkozó felebbezett részében, és pe­dig az 1884: XVII. tcz. 156. §. a) pontjára állapitottat illetőleg a kereskedelemügyi miniszter ur elhatározásához képest megvál­toztattatik s vádlott az ezen törvényszakasz szerint minősített kihágás vádja és jogkövetkezményei alól felmentetik. Az ítéletnek az 1888 : VII. tcz. 154. §. c) pontjára fektetett része ellenben — oly hivatalból való kiigazítással, hogy a bün­tetés az idézett törvényczikk 151. §-a alapján kiszabottnak tekin­tendő — az 1890. évi 2608. elnöki számú belügyminiszteri ren­delet 2. pontja értelmében érintetlenül hagyatik.

Next

/
Thumbnails
Contents