Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatás Döntvénytár. 99 jóváhagyása folytán kiváltság (privilégium) jellegével is birt kétségtelen azonban, hogy a fővárosok egyesítéséről és rendezéséről szóló 1872: XXXVI. tcz. életbelépte P. városát e jognak tényleges és állandó gyakorlatában találta. Az 1872: XXXVI. tcz. 10. §-a feljogositotta az egy törvényhatósággá egyesitett fővárost, hogy a városban s annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhet s az állam által igénybe nem vett uj adókat hozhat be, a kormány által megadható engedély alapján. Ennek a törvénynek életbe lépte után az eddig csupán P. város által gyakorolt áliratási díjszedés az egész főváros területére tényleg kiterjesztelett és a kormányhatóságok tudtával szakadatlanul s erre vonatkozó különleges szabályrendelet nélkül gyakoroltatott is. Nyilvánvaló ebből, hogy nemcsak a főváros, hanem a kormányhatóságok sem tulajdonítottak a fővárosnak eddig statutárius jogon gyakorolt terheltetési jogát törvényes alapra fektető, sőt kiterjesztő 1872: XXXVI. tcz.-nek olyan derogativ erőt, melynél fogva a százados gyakorlattal, sőt királyi jóváhagyással megerősített díjszedési jog megszüntettetett vagy csak formaszerü szabályrendelet alkotásától létetett volna függővé. De maga a törvényhozás is elismerte a fővárosnak ezt a jogát, midőn az 1887. évben, tehát utóbb hozott V. tcz. 3. § ában világosan kimondja, hogy a magyar királyi államrendőrség főkapitányi hivatala részére megveendő házra vonatkozó jogügylet a főváros áliratási dijától mentes. És ezt a jogot az 1872. évtől is elismerték a kormányhatóságok, miután ugy az egyes kérdéseknek akkor még az ő hatáskörükhöz tartozott elbírálásánál, mint az évi költségvetések és számadások felülvizsgálata alkalmából e részben megtagadó álláspontra nem helyezkedtek. Végre elismerte és megerősítette ezt a jogot e bíróságnak az 1896: XXVI. tcz. életbelépte óta folytatott állandó gyakorlata is. Ezeknél fogva az újrafelvételi panasznak vonatkozó s panaszos fél részéről utóbb figyelmen kívül is hagyatni kért részét elutasítani és e bíróságnak a főváros eme jogát megerősítő kimondását végérvényesnek kellett kijelenteni és pedig annyival inkább, mert panaszos fél erészben semmiféle uj bizonyítékot nem nyújtott. Az ekként jogosan eszközölt dijkiszabás eredményét illetően azonban az újrafelvételi panasznak helyt adni s a kiszabott összeget a rendelkező részben foglaltak szerint helyesbíteni kellett a következő indokokból. Szabályrendelet hiányában az 1872: XXXVI. tcz. 10. §-ánál és annálfogva, hogy az ingatlanok után a királyi kincstár is szab ki illetékeket, a fővárosi átirási dijkiszabás tekintetében csakis a kincstári illeték pótlékának természetével birhat, amint ezt e bíróságnak állandó gyakorlata már megállapította. 7*