Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

100 Közigazgatási Döntvénytár. Az átirási díjnak ebből a járulékos természetéből és a kiszabási eljárást részletező szabályrendelet hiányából pedig önként következik, hogy ismét e bíróságnak állandó gyakorlata szerint a fővárosi átiratási és engedelmi díj rendszerint csak ott és annyiban irathatik elő, ahol és amennyiben a kincstári illeték kiszabásának helye van és hogy az átiratási dij rendszerint a királyi kincstár által törvényszerűen igénybe vehető alapon szabható ki Minthogy pedig a jelen esetben a budapesti királyi központi dij- és illetékkiszabási hivatalnak 74,961/1907. számú végzésével igazolta panaszos azt, hogy a királyi kincstár által a kérdésben forgó vagyonátruházás után a 4115/1907. szám alatt eszközölt kiszabás hatályon kivül helyeztetett s a kiszabott kincstári illeték töröltetett azért, mert ugyané jogügylet után a kincstári illeték már előzően 18,051/1905. szám alatt előírva volt: e bizonyítékot a kérdés érdemére döntőnek kellett elfogadni. A kérdés érdemére döntő eme bizonyíték alapján tehát az 1896: XXVI. tcz. 139. §-ánál fogva az ujrafelvételt meg kellett adni azért, mert igaz ugyan, hogy panaszos ezt a bizonyítékot már a főeljárás során is érvényesíthette volna, miután annak már akkor is birtokában volt, de mivel a kérdésnek a főeljáráson történt elbírálásánál a kiszabási iratokhoz tartozó ez a végzés is hivatalból csatolandó és figyelembe veendő volt volna, panaszos a hivatalos mulasztás miatt jogsérelmet nem szenvedhet és jogfosztó mulasztásnak nem minősíthető, hogy ő ezt az ügydöntő bizonyítékot a főeljáráskor be nem mutatta. Az első ízben eszközölt s a fennebbiek szerint érvényben lévő kincstári illetékkiszabás alkalmából a kérdésben forgó ingatlan törvényes értéke az 1887 : XLV. tcz. 4. §-ának megfelelően állapíttatott meg 111,840 K-ban, a fővárosi átiratási dijat tehát ennek 1%-ában, vagyis 1118 K 40 f.-ben, az engedelmi dijat pedig 3 K 20 t.-ben, eszerint panaszos tartozását összesen 1121 K 60 f.-ben megállapítani és az előbbi kiszabás eredménye szerint mutatkozó többlet törlését elrendelni kellett. Igaz ugyan, hogy a fővárosi átiratási dij az erészben fennálló és a dij elnevezésének is megfelelő gyakorlat szerint csupán a tulajdonjog telekkönyvi érvényesítésének megtörténte után szabható ki, ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a kiszabás alapjául az ingatlannak a kiszabáskor való értéke vétessék, hanem e részben a fővárosi átiratási dijra nézve is csak a jogügylet megkötésének időpontja az irányadó, miért is a székesfőváros által kiszabott átiratási dijat ehhez képest kellett megállapítani és leszállítani s a székesfővárosnak erészben a felterjesztő jelentésben is fenntartott álláspontját mellőzni kellett.