Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

98 Közigazgatási Döntvénytár. sági bizottsági határozatnak az a rendelkezése, miként ez a törlesztési részlet a legelőre kihajtandó minden állat után fizetendő 9 K-ból, valamint a képviselőtestületnek az az intézkedése, hogy a törlesztési részlet minden ház után kivetendő 15 K s minden jószág után kivetendő 3 K-ból fedeztessék, semmi törvényes alappal nem bir, azért mindkét határozatot hatályon kivül helyezni s a szükségletet minden állami adó arányában kivetendő községi adóból fedezendőnek kellett elrendelni. 75. A székesfővárosi átiratási dij a kincstári átiratási illeték pótlékának természetével bir. A kiszabásnál az ingatlannak a jogügylet megkötésének időpontjában való értéke az irányadó. (Közigazgatási bíróság 1909 máj. 12. 715/1909. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság következőleg itélt: Az újrafelvételi panaszt részben elutasítja és e bíróság 584/1907. szám alatt kell Ítéletének azt a részét, melylyel a székesfővárosnak az úgynevezett átiratási és engedelmi dij kiszabása körül folytatott gyakorlatát e bíróság jogosnak mondotta ki, végérvényesnek jelenti ki, egyebekben azonban az újrafelvételi panasznak annyiban helyet ad, hogy az imént jelzett Ítéletnek vonatkozó intézkedését hatályon kivül helyezve, a panaszos terhére 1780 K 50 fillérben kiszabott átiratási és engedelmi dij összegét 1121 K 60 fillérre leszállítja s az ekként előálló különbözeti összeg törlését elrendeli. Indokok: Budapest város tanácsának az erre vonatkozó utasítás folytán, 284,695/1908. szám alatt adott felvilágosító jelentése szerint Pest városa már a XVIII. században szedte a jelenlegi átírási és engedelmi díjnak megfelelő, úgynevezett laudemniális dijakat, mely díjszedésre vonatkozóan utóbb készített statútumát a magyar királyi helytartó-tanácsnak 25,176/1841. szám alatt kelt leirata szerint, a király némi módosítással helybenhagyta. Előadja továbbá a jelzett hivatalos jelentés, hogy eme díjszedés csak az 1850. évben életbelépett bélyegpatens következtében szünetelt, de már az 1851. évben az akkori tényleges kormány engedelmével ismét életre kelt és az az ingatlanok értéke Va, majd 1%-ának megfelelő összegben szakadatlanul kirovatott. A hivatalos jelentés szerint tehát eme díjszedési jog a múltban statútumon alapult, sőt a statutárius jognak királyi