Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 367 A számvevőség 1904. évi június hó 17-én jelentette, hogy a 26,596/1899. és 74,337/1899. számú utalványnyal B. K. részére a háztartási alapból kiutalt 200 és 300 K előleg nem térült meg; az alispán ezért B. K.-t a számadástételre ismételten felhívta és ez az utiszámláit beterjesztette. Az alispán erre 1904. évi szeptember 16-án 31,908/1904. sz. a. kelt határozatával utasította a kalocsai kir. adóhivatalt, hogy az 500 koronát a foktői úrbéresek terhére téritményként irja elő és behajtásáról gondoskodjék. A behajtáskor az úrbéresek kifogást tettek, az alispán ez okból vizsgálatot rendelt el és ennek alapján 1905. évi január hó 13-án 39,828/1904. sz a. kelt véghatározatával az 500 koronát az úrbéri pénztárból megtéríttetni rendelte. Ezen határozat ellen a volt úrbéresek fellebbeztek, de azt Pestvármegye közigazgatási bizottsága 1905 augusztus hó 10-én 3475/1905 kb. sz a. kelt határozattal indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert az úrbéresek ügyük rendbehozatalát kérték, azt elrendelni és foganatosítani kellett; ez pedig számvevői munkálkodás nélkül nem eszközölhető és mert az a kifogás, hogy a járási számvevő a helyszínén nem dolgozott, valótlan. Pestvármegye alispánja ezután az 500 koronát a 28 K 20 f. költséggel együtt az úrbéri váltságpénztártól végrehajtás utján behajtotta. Időközben a volt úrbéresek panaszt adtak be a kir. közigazgatási bírósághoz, Pestvármegye alispánja hatásköri kifogást tett és a bíróság 1906. évi január hó 3-án 4902/1905. K. sz. a. hozott végzésével hatáskörét nem állapította meg, mert sem az 1896: XXVI. tcz., sem más törvény avagy jogszabály á bíróság hatáskörébe az ügyet nem utalta. Ezután S. G., mint F— volt úrbéres közönségének elnöke a budapesti IV. ker. kir. járásbíróságnál Pestvármegye közönsége ellen sommás pert indított 500 K összeg és 28 K 20 f. költség, mint tartozatlan és jogczim nélkül behajtott összeg megtérítése iránt. A tiszti főügyész a bíróság hatásköre ellen kifogást tett, mert a törvényhatóság ezen úrbéri ügyben a saját felsőbb hatósága által ráutalt hatáskörben és mint hatóság tette meg azon intézkedéseit, amelyek következtében a számvevői költség felmerült (I. 37,613/1895. IV. sz. belügym. rend. és Pestvármegye közgyűlése 283/1898. sz. határozatát] és mint hatóság jogosult, sőt köteles is volt saját kiküldött szakközegének eljárási költségeit előlegezni, megállapítani és megtéríteni és határozata közigazgatási uton jogerőre is emelkedett. Továbbá F— községet és B. K. számvevőt szavatosként perbeidézte; ezek azonban nem jelentek meg. A kir. járásbíróság 1909. évi február hó 9-én 1906 Sp. VI.