Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

366 Közigazgatási Döntvénytár. mert barátságos egyezséget létrehozni nem lehet; ha a felszámolás meglesz, ugy birói utón az egész kérdés meg fog oldatni. A tiszti ügyész, a vármegyei közgyűlés 283/1898. számú fent ismertetett határozata alapján időközben folytatta működését és a fősúlyt arra helyezte, hogy a község az egyes volt úrbéreseknél még künnlevő követeléseket hajtsa be, melyeknek behajtása az egyezség alkalmával felfüggesztetett. Továbbá intézkedett ugyancsak a közgyűlési határozatra támaszkodva az iránt, hogy a számadások hatósági megvizsgálására számvevő küldessék ki, annál is inkább, mert 1293/1899. sz. a. kelt jelentése szerint S. G. és társai azzal fenyegelődztek, hogy a község ellen szám adási pert fognak indítani. Az alispán 26.596/1899. sz. a. kelt határozatával «B. K. a pénztári számadások megvizsgálására és a felszámolással járó esetleges egyéb teendők végzésére kiküldött járási számvevő részére», annak kérelmére a házi pénztárból uti eiőlegel utalványozott ki. S. G. és társai saját szakértőjüket óhajtották volna alkalmaztatni, a tiszti ügyész azonban nem ajánlotta, mert a s2ámadások megvizsgálására elsősorban községi érdekből volt szükség, mert az úrbéresek számadási perrel fenyegetődztek; mert továbbá az nem volt hatósági szakértő és igy a törvényhatóság neki a mintegy 40 évről szóló megvizsgálatlan községi számadásokat át nem adhatta. Pestvármegye törvényhatósági közgyűlése 1900. évi április hó 9-én 242/1900. kgy. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy miután a 283/1898. kgy. sz. a. kelt határozattal jóváhagyott egyezségi pontozatok alapján a végleges osztályegyezség nem létesülhet, a pontozatokat elejti és a pénztár ügyét az érdekeltekre bizni kénytelen és a tiszti ügyészt a megbízatás alól felmentette. Egyúttal azonban a volt úrbéri pénztár felszámolásának befejezése szempontjából a főszolgabírót utasította, hogy a künnlevő követelések átlagát B K. már ((kiküldött számvevővel)) együttesen állapítsa meg, az úrbéri számadásokat vegye át és egyébként is részletesen utasította a főszolgabírót leendői felől. A törvényhatósági bizottságnak ezt a határozatát a m. kir. belügyminiszter egyrészt a község képviselőtestülete, másrészt a volt úrbéresek részéről közbevetett felebbezések következtében felülvizsgálat alá vévén, 1900. évi deczember hó 21-én 78,768. sz. a hozott határozatával hatályon kivül helyezte és kimondotta, hogy a szóban levő ügyben a vármegye közönsége eljárni nem illetékes, mert kétségtelennek látszik, hogy a pénztár tulajdona a volt úrbéreseket illeti és tekintettel arra, hogy a beavatkozást mindkét fellebbező ellenzi, ezen magánvagyon kezelésébe a törvényhatóságnak beavatkozási joga nincs.