Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

350 Közigazgatási Döntvénytár. áltól kezdődőleg, hogy az illetőség elismerését az érdekelt községek megtagadták s ezzel az illetőség kérdését vitássá tették, az 1886 : XXII. tcz. 17. §-a éneimében és tekintettel az 5. §. ama rendelkezésére, hogy minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia, a felsőbb hatóság által hivatalból tárgyalandók és az adatok beszerzése tekintetében egy elbánás alá esnek azon illetőségi ügyekkel, melyeknél az illetőség megállapítása hivatalból eszközlendő. A magánfelek kérelmére megindított, de vita tárgyává tett illetőségi kérdések tisztázása érdekéből szükséges intézkedések tehát szintén hivatalból eszközlendők. Hasonlóképen hivatalból szerzendők be az illetőség kiderítéséhez szükségesnek mutatkozó adatok és okmányok s ezek között az anyakönyvi kivonatok is, amennyiben azok a község elöljárósága vagy képviselőtestülete által az illetőségi igazolvány kiállítása iránt benyújtott kérelem feletti tárgyalás folyamatba tételekor az illető magánfelektői bevonhatók nem voltak ; mert azokra a községnek hivatalból van szüksége avégből, hogy az igazolvány iránti magánkérelem tekintetében a közérdek szempontjából határozhasson. Miből kifolyólag az illetőségi ügyek tárgyalása rendén bekivánt anyakönyvi kivonatok mindenkor hivatalos használatra és díjtalanul állitandók ki. Ezen mindennapi gyakorlatban is kövelett felfogás helyessége mellett bizonyít azon körülmény is, hogy az érdekelt magán feleknek a jelzett módon beszerzett anyakönyvi kivonatok költséveivel való megterhelésére jogalap, azon költségeknek hivatalból való fedezésére pedig fedezet nincs. Az előadottakból léhát nyilvánvaló, hogy a szóban levő illetőségi ügyben eljárt közigazgatási hatóságok a K. A. születési anyakönyvi kivonatának beszerzése körül szabályszerűen és helyesen jártak el. Ellenben a m—i ref. lelkész azon születési anyakönyvi kivonatért dijat követelni, illetőleg annak díjtalan kiszolgáltatását megtagadni jogosítva nem volt. A saját tulajdont képező telken termett gyümölcsből (anyagból) idegen üstön kifőzött pálinka nagyban pénzügy hatósági engedély nélkül is eladható. A m. kir. pénzügyminiszternek 1909. évi 17,948. sz. határozata.J A pénzügyőrség egy magánfél ellen, ki nem szeszfőzdevállalkozó, a saját telkén termesztelt és másnak lepároló készülékén kifőzött pálinkának nag)ban való eladása miatt tényleirást vett fel s ennek alapján a pénzügyigazgalóság az 1899. évi XXV.