Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)
Közigazgatási Döntvénytar. 135 hogy a törvény erre kötelezné — a jegyzői nyugdíjintézetek fenntartásában a községeket anyagi támogatásban részesíthesse. Ha azonban az anyagi támogatás eszközei csak vármegyei pótadó kivetésével állíthatók elő, ezt a vármegye — mint a vármegyei tiszti nyugdíjalapra vonatkozólag már fentebb is mondatott — csakis az 1883: XV. tcz. alapján és annak korlátai között eszközölheti, mert nincsen oly törvény, mely e czimen a vármegye részére az 1883: XV. tcz. rendelkezéseitől eltérő külön pótadó kivetési jogot állapitana meg. A vármegye panaszát részben az 1896: XXVI. tcz. 38. §-ának 2. bekezdésére is alapítja, mely szerint közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye a belügyminiszter azon intézkedése ellen, melylyel a törvényhatósági költségvetés tudomásul vételét, vagy a vármegyei háztartás keretébe szorosan nem tartozó alapok tárgyában a törvényhatóság határozatának a jóváhagyását abban az esetben is megtagadja, ha az 1883: XV. tcz. 7., illetve 15. §-aiban felsorolt követelmények fennforognak. Erre vonatkozólag a vármegye a panasziratban előadja, hogy az 1883: XV. tcz. 15. §-a szerint azon alapok felett, amelyek rendeltetésüknél fogva nem tartoznak a vármegyei háztartás keretébe, s különös rendeltelésüknél fogva attól elkülönítve kezeltetnek, a törvényhatósági bizottság közgyűlése rendelkezik. A vármegyei és jegyzői nyugdijalapok pedig ilyen természetű alapok, amelyekről a vármegye a belügyminiszter által jóváhagyott szabályrendeletei szerint rendelkezik, s amely szabályrendeletek mindegyikében benne van az a rendelkezés, hogy a nyugdíjalapok esetleges hiányainak fedezésére a vármegye pótadót vet ki. Ebből a panaszirat arra a következtetésre jut, hogy ezek az alapok nem is tartoznak az 1883 : XV. tcz. rendelkezései alá, s következésképpen a szabályrendeleteken alapuló pótadó kivetési jogot sem korlátozhatják az idézett törvény rendelkezései. Ez az érvelés sem bir kellő alappal. Mert az 1883 : XV. tcz.-nek a pótadóra vonatkozó általános rendelkezései teljesen függetlenek attól, hogy a pótadóból befolyó jövedelem mint külön alap szabályrendelet alapján kezeltetik-e vagy sem. A jegyzői és vármegyei tiszti nyugdijalapokon kivül vannak egyes vármegyéknek közgazdasági, közművelődési, jótékonysági stb. czélu alapjai, amelyek segélyforrását szintén vármegyei pótadó képezi, s amelyek szabályrendeletek alapján kezeltetnek. A panaszló vármegye álláspontja szerint pedig, mindazon pótadó, amely az ily szabályrendelet alapján kezelt alapok szükségleteinek fedezésére szavazlatik meg, nem vonható az 1883 : XV. tcz. rendelkezései alá, s annak megszavazásánál ezen törvény korlátai nem irányadók. Ezt azonban