Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

134 Közigazgatási Döntvénytár. közszükségleti alap javára 372% pótadó kivetését csak azzal a feltétellel engedi meg, ha annak a szedését a törvényhatóság beszünteti és a nyugdíjintézet fenntartásának a terheit a községekre kívánja utalni. Mert az 1871 : XVIII. tcz. 67. § a és az 1886: XXII. tcz. 66. §-a a község-jegyzői nyugdíjintézet létesítését és fenntartását a vármegyének feladatává teszik: amivel egyszersmind a törvény a vármegyére rója azt a kötelességet is, hogy a fenntartáshoz szükséges anyagi eszközökről gondoskodjék. Ennek a kötelességnek a községre való áthárítása azonban ellenkeznék ugy az idézett törvényekkel, mint a község önkormányzati jogával. A jegyzői nyugdíjintézetnek a törvény szerint köteles ezen támogatását pedig a vármegye póladó kivetése utján teljesiti, amely pótadó khetésének alapját szintén az idézett törvény rendelkezései adják meg s ezért az 1883: XV. tcz. rendelkezései alá nem vonható. A községi alkalmazottak és hozzátartozóik nyugellátásáról \aló gondoskodás elvileg a községnek önkormányzati belügye. A községnek önkormányzati hatáskörét erészben az 1874 : XVIII. tcz. 67. és az 1886 : XXII. tcz. 66. §-ainak azonos rendelkezései annyiban korlátozzák, hogy a jegyzői nyugdíjintézetek szervezését kötelezőleg elrendelik, s ezt a törvényhatóság feladatává teszik. Abból azonban, hogy a törvény a jegyzői nyugdíjintézmény szervezését a községi önkormányzat köréből kiemelte, még nem következik, hogy a nyugdíjintézet létesítésével és fenntartásával járó költségeket a szervezéssel megbízott törvényhatóságra kívánta volna hárítani. Ezen költségeknek a vármegyére való áthárítása, szemben az. 1886: XXII. tcz. rendelkezésein átvonuló azon alapelvvel, hogy a községi önkormányzat költségeiről maguk a községek gondoskodnak, csak a törvény világosan kifejezett rendelkezésével történhetett volna. Mert a jegyzők és hozzátartozóik nyugellátásával járó közterhek éppen olyan önkormányzati jellegű kiadások, mint a községi alkalmazottak egyéb illetményei, s ezek lényegén mit sem változtat az a körülmény, hogy a törvény a jegyzői nyugdíjintézet létesítését kötelezőleg irja elő. Az 1871 : XVIII. tcz. 67. és az 1886: XXII. tcz. 66. §-ai szerint pedig a vármegye csupán mint a szervezéssel megbízott felsőbb hatóság szerepel, melynek a törvény csak a szervezést és az azzal kapcsolatos teendőket teszi feladatává. A belügyminiszter 114,380/1908. szám alatt kelt átirata szerint ezt a feladatot a vármegyék jelentékeny része éppen ezen az alapon oldotta meg, anélkül, hogy a jegyzői nyugdíjintézet fenntartásával járó közterheket magára vállalta volua. Mindamellett azonban a vármegyének megvan az. az önkormányzati hatáskörében gyökerező joga. hogy — anélkül,