Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 133 kolása felvilágosítást ad arról, hogy «a már fennálló törvények alapján» kivethető pótadó alatt az 1871: XVIII. tcz. alapján a szegényalapra, az 1875:111. tcz. alapján a nyilvános beteg­ápolási" és az 1879: XXXVII. tcz. alapján a katona-beszállásolási alapra kivetett pótadó volt értendő és — mint az indokolás mondja — minden más pótadó kivetésére vonatkozó s a tör­vény életbelépte előtt adott engedélyek — az uj székház építési költségei fedezésének biztosítására több évre engedélyezett pót­adókra vonatkozó engedélyek egyedüli kivételével — a törvény­javaslat törvényerőre emelkedésével hatályukat vesztvén, jövőre a vármegyék pótadót csakis a törvény engedte módozatok mel­lett vethetnek ki. Az 1883: XV. tcz. életbelépte után pedig, vala­hányszor a törvényhozás szükségesnek találta, hogy a vármegyék önmegadóztatási jogát a most idézett törvényben megszabott kor­látokon tul kiterjessze, ez iránt a törvényben mindig kifejezetten intézkedett, amint ezt a közutak- és vámokról szóló 1890:1. tcz., a hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló 1901 : XXI. tcz., valamint egyes vármegyei helyiérdekű vasutak segélyezéséről szóló törvények rendelkezései tanúsítják. Az 1886: XXI. tcz. 88. §-a azonban csak azt a rendelke­zést tartalmazza, hogy a törvényhatóságok a törvény életbelépte után egy év alatt nyugdíjintézet létesítéséről tartoznak gondos­kodni. Abból tehát, hogy a 88. §. a törvényhatóságokat csupán a nyugdíjintézet létesítésére kötelezi anélkül, hogy egyúttal a vármegyék pótadó kivetési jogának az 1883: XV. tcz.-ben meg­határozott korlátait is kiterjesztette volna, okszerűen következik, hogy amennyiben e czélra pótadó kivetése szükséges, az csak a most idézett törvény alapján eszközölhető. Még kevésbbé állhat meg a panaszló vármegyének az az ellenvetése, hogy a nyugdíj­intézet létesítéséből a vármegyére háruló kiadások az 1883: XV. tcz. 9. §-ában meghatározott czéloktól egészen különböző, különleges czélt szolgálnak, és azok egyikének fogalma alá sem vonhatók. Mert a 9. §-ban meghatározott czélok — mint a tör­vény indokolása is kifejezi — felölelik mindazokat a feladatokat, amelyek gondozására a vármegye hivatva van, s ezen czélok között a közigazgatási czél is jelezve van. A vármegyei alkalmazottak és hozzátartozóik sorsának biz­tosítása pedig magának a közigazgatásnak is kiváló érdeke, tehát közigazgatási czél, amire a vármegyét éppen a vármegyei köz­igazgatás rendezéséről szóló 1886: XXI. tcz. kötelezi. Sérelmes­nek és törvényellenesnek panaszolja továbbá a vármegye a miniszternek azt az intézkedését is, hogy a község-jegyzői nyugdij­alap javára kivetett 1% pótadót az 1883: XV. tcz. alapján ki­vethető 5%-os maximumba szintén beszámítja, illetve, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents