Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár III. kötet (Budapest, 1910)

Közigazgatási Döntvénytár. 12Í ségekben engedélyezhető korlátlan kimérési engedések létszámának számszerű megállapítására egyenes utasítást tartalmazna. E tekintetben a 4 2. §. első bekezdésében általánosságban csak az mondatik, hogy az italmérési létszám megállapítása mindenkor az illető községek állandó és hullámzó lakosságának szükséglete, tehát a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyok figyelembevételével eszkÖzlendő. A törvény 18. §. első bekezdésének ama rendelkezése folytán, mely szerint az italmérési illetékminimum megállapításánál egyik tényezőként a község népességének 500 lelke veendő alapul, a gyakorlatban az a nézet fejlődött ki, hogy az 500-as lélekszám a korlátlan kimérések számának megállapítására is kötelező ; sőt az ily engedélyt elnyerni óhajtó felek általában s maguk a községek jelentékeny száma e magyarázatot odáig vitte, hogy nemcsak minden 500 lélekszám után a községeknek föltétlen igénye van egy korcsmára, de igényelni szokták a szaporítást már akkor is, ha a lakosság az 500-as lélekszámot csak alighogy meghaladta. E téves nézetben pedig megerősítve lettek az által, hogy óhajtásuk a pénzügyigazgatóságok jelentékeny részénél támogatásra talált. Szükségesnek találom kijelenteni, hogy e nézet teljesen téves, a korlátlan kimérések számának megállapításánál kizárólag csak a közszükséglet lehet irányadó s az 500 lélek uláni egy kimérés — egyes kivételes esetektől eltekintve — csak a létszám maximális megállapításának tekintendő. Minthogy pedig sem a kincstárnak, sem pedig a fogyasztó közönségnek nem áll, maguknak az ilalmérőknek pedig éppen nem állhat érdekében az, hogy a korlátlan kimérők száma a valódi szükségen tul szaporittassék, mert a túlságos versengés által egyrészt az italmérőknek önfenntartása s ezzel kapcsolatban köztartozásaik lerovása lesz megnehezítve; másrészt ellenben az italmérők nehéz helyzetük könnyítését esetleg abban kereshetik, hogy silányabb minőségű italokat mérnek ki, miáltal a fogyasztóközönség érdekei szenvednek ; mindezeknél fogva kívánatos, hogy az italmérési engedélyek lehetőleg korlátolt számban és csak teljesen megbízható oly egyének részére adassanak ki, kik iparukat is alapjában ismerik és e téren már megfelelő gyakorlattal és tapasztalatokkal birnak.