Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár I. kötet (Budapest, 1908)

7ii Közigazgatási Döntvénytár. és 28 napot, kezelői minőségben eltöltött szolgálati ideje pétiig 4 évet 10 hónapot és 2 napot tett ki. Ezen utóbbi szolgálata után végkielégítését az 1885 : XI. tcz. 28. §-a értelmében beszámítható javadalmazásának egy évi összegében állapították meg. Ezzel szemben panaszló azt igényelte, hogy végkielégítése beszámítható javadalmazásának két évi összegében állapítandó meg. Ezen igényének igazolására hivatkozik az 1897 : XXIV. tczikk 2. §-ának 5. pontjára, mely szerint az értesítéssel ellátott dijnoknak a kinevezést közvetlenül megelőzőleg dijnoki minőségében eltöltött szolgálati ideje a nyugdíjazásnál olyképp számíttatik be, hogy két teljes év egy szolgálati évnek tekintetik. Ezen igényével azonban a kereskedelemügyi miniszter által elutasitlatván, ez ellen panaszszal él. Az eldöntendő vitás kérdés tárgyát az képezi, vájjon a fentebb idézett 1897 : XXIV. tcz. 2. §-a 5. pontjának rendelkezése a. dijnoki szolgálat beszámítását illetőleg csak a nyugdíjazás eseteire, vagyis azon esetekre vonatkozik-e. midőn az illető állami alkalmazott az állami szolgálatban betöltött 10 évi szolgálat alapján nyugdijképességét az 1885 : XI. tcz. 20. $-a értelmében már megszerezte, amint azt a kereskedelemügyi miniszter is a pénzügyminiszter nyilatkozata alapján magyarázza, vagy pedig az minden más esetre is alkalmazandó, midőn az állami alkalmazottnak vagy özvegyének az államkincstárral szemben szerzett ellátási igénye megnyílik, tehát a végkielégítés eseteiben is. Igaz ugyan, hogy az 1897 : XXIV. tcz.-nek fentebb idézett szakasza és pontja a dijnoki minőségben eltöltött időnek a nyugdíjazásnál való beszámításáról rendelkezik. Azonban egyfelől maga a törvény sem lesz a részben megkülönböztetést, vájjon csak az 1885 : XI. tcz. 20. §-a alapján már megszerzett, vagy pedig a dijnoki szolgálat alapján megszerezhető nyugdíjazás esete értendő-e? másfelől az állami ellátási igényeknek az 1885 : XI. tcz. értelmében való megállapításánál a szolgálati idő beszámítása tekintetében egyenlő elvek irányadók, tekintet nélkül arra, hogy akár állandó, ideiglenes vagy egyszersmindenkorra szóló ellátásról, akár arról van szó, hogy az ellátási igény állami alkalmazott vagy hozzátartozói részére nyilik-e meg. Ezekből következik, hogy a dijnoki szolgálat beszámítására nézve sem tehető helyesen különbség az állami ellátás különböző módjai közt. Ezen ellátás különböző módjainak azonos természetük és rendeltetésük, hogy a törvényben megjelölt feltételek teljesedése esetében az állami alkalmazottak vagy hozzátartozóik hosszabb vagy rövidebb szolgálat által szerzett igényeiknek megfelelő ellátásban részesüljenek és igy ezen igények megállapításánál is azonos ebeknek kell érvényesülniök. Mindezekhez képest a panasznak